Katonatemető

Egy szántó meg egy repülőtér között
húzódik meg a dísztelen
katonatemető
csöndesen mint két mosoly között
az emlékezés

Asszonyok keserve
anyák keserve
fiak keserve évek múltán is idetalál
erre száll mint a felhők
melyek nagy súlyos könnyekkel öntözik
a halál ellen lázadó füveket

S mint akinek a boldogság
ölébe hullt
s nem tud mit kezdeni vele
gyámoltalanul issza a föld
sok eső után az első napsugarakat

Mert fáj az öröm is

fájnak a sugarak
amint elömölnek a besüppedt sírokon
fájnak a csontok a föld alatt
fáj ha csírázik a mag
fáj az anyának az élet
melyet világra hoz

Egy szántó meg egy repülőtér között
húzódik meg e dísztelen
katonatemető

A teremtő gyász merít itt erőt
a holtak erejéből
a teremtő gyász merít itt erőt
azoktól akik golyók között
kínok rácsai között
szívet görnyesztő halálok között
emlékezni tudtak az ismerős jövőre
amelyért fegyvert fogtak

(ó nincs nagyobb kín mint fegyverrel teremteni békét
és nincs drágább béke mint amely vérben született)

Egy szántó meg egy repülőtér között
szunnyad e dísztelen
katonatemető

ezek a besüppedt sírok
küldik világhódító útjára a békét
hirdetve hogy nincs halál csak meghalás van

1960

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ