Gergely Tamás: Az én Koreám
2010. szeptember 9.
Találtam egy webcímet http://hd.se/utrikes/2010/09/07/unika-bilder-inifran-nordkorea/ melynek segítségével le lehet játszani egy Észak-Koreából kilopott, titokban felvett filmrészletet. Illetve a hivatalos tévé egy kongresszusi jelenetével kezdődik, nyilván á kontraszt kedvéért. Aztán a mozgó kamera képsorai: valahol alkalmi piac, szakadt műanyag fóliákból rögtönöznek sátrat, pultot. Arcokat nem látni, hogy ne lehessen felismerni őket, s hogy a filmest észre ne vegyék.
Nyilvánvalóan fél a filmes is – akár koreai, akár külföldi, ha észreveszik, az ilyesmiért valószínűleg többéves kényszermunka a büntetés. A távolban házak, de milyen házak kivehetőek. Lerobbant városvége, még aszfalt sem sehol.
A tapsoló tisztek – a romániai olvasó, filmnéző előnyben van, megszokott kép volt az ilyen a Ceauşescu-diktatúrában, hamar rájön az ember, hogy ugyanazt látja. Hogy „odahaza” van. Nekem szerencsére nem kellett soha személyesen részt vennem ilyenen, viszont hányszor láttam a tévében, képkockákat belőle a sajtóban!
Pusztai Péter rajza