Száz év – nagy háború: Felix Pollak

A HŐS SZAVAI

Nem akartam bevonulni.
Besoroztak.

Nem akartam, meghalni.
Megbízhatatlannak mondtak.

Szökni próbáltam.
Hadbíróság elé állítottak.

Nem sütöttem el a fegyvert.
Azt mondtak, nincs gerincem.

Elrendelték a támadást.
Egy srapnell széttépte a gerincemet.

Fájdalmamban üvöltöttem.
Kötözőhelyre vittek.

A kötözőhelyen meghaltam.
Legyintettek rám.

Keresztet tettek nevem mellé
és eltemettek egy kereszt alá.

Szülővárosomban beszédet tartottak.
Nem mondhattam nekik, hogy hazugok.

Azt mondták, feláldoztam az életemet,
Én azon voltam, hogy megtartsam.

Azt mondták, példát mutattam.
Én el akartam szökni.

Azt mondták, büszkék rám.
Én szégyenkeztem miattuk.

Azt mondták, anyám is legyen büszke.
Anyám üvöltött.

Élni akartam. .
Gyávának neveztek.

Gyáván haltam meg, .
Hősnek neveztek.

KOMLÓS ALADÁR fordítása

Forrás: Nagyvilág, 1967 / 8. szám

2015. április 20.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights