Száz év – nagy háború: Felix Pollak
A HŐS SZAVAI
Nem akartam bevonulni.
Besoroztak.
Nem akartam, meghalni.
Megbízhatatlannak mondtak.
Szökni próbáltam.
Hadbíróság elé állítottak.
Nem sütöttem el a fegyvert.
Azt mondtak, nincs gerincem.
Elrendelték a támadást.
Egy srapnell széttépte a gerincemet.
Fájdalmamban üvöltöttem.
Kötözőhelyre vittek.
A kötözőhelyen meghaltam.
Legyintettek rám.
Keresztet tettek nevem mellé
és eltemettek egy kereszt alá.
Szülővárosomban beszédet tartottak.
Nem mondhattam nekik, hogy hazugok.
Azt mondták, feláldoztam az életemet,
Én azon voltam, hogy megtartsam.
Azt mondták, példát mutattam.
Én el akartam szökni.
Azt mondták, büszkék rám.
Én szégyenkeztem miattuk.
Azt mondták, anyám is legyen büszke.
Anyám üvöltött.
Élni akartam. .
Gyávának neveztek.
Gyáván haltam meg, .
Hősnek neveztek.
KOMLÓS ALADÁR fordítása
Forrás: Nagyvilág, 1967 / 8. szám