Sokféle emlékünnepség létezik ma már, de egy költő valódi születésnapjára ritkán szoktak emlékezni. Arra a pillanatra, amikor első ízben került a nyilvánosság elé. Amikor verse olvashatóvá-hallhatóvá-megjegyezhetővé vált az időben.
Kenéz Ferenccel most kivételt tesz szűkebb pátriája, Nagyszalonta, ahol írói pályafutásának fél évszázados évfordulóját készülnek megünnepelni április 29-én. Ennél szebb, meghittebb gesztust ritkán kap ember, s fölér egy váratlan szülői simogatással. Amely csak úgy, hirtelen, egyszer csak megszületik. Hogy miért? Csak. Szeretetből. Ragaszkodásból. Tiszteletből. Összetartozás-tudatból.
De a költőnek sem kell szégyenkeznie. Egyik első verse, amely ma is olvasható, megtalálható a Vitorlaének (1967) című antológia könyvritkaságnak számító, viharvert példányaiban, s amelyet alább olvashatunk, matematikai pontossággal írja le azt a pályát, amit a kezdetekkor Kenéz Ferenc maga elé rajzol – nem többet, de nem is kevesebbet! Most a szülőföldön a sor, hogy a költő elvárásaihoz igazodva megvillanthassa – ha csak gondolatban is – a még jócskán távoli, de valahol földerengő „boldogság-bérceket”… (Cseke Gábor)

Kenéz Ferenc: Ami kell

Nekem nem kellenek
versenyem pontos idejét üvöltő
városszerte kirakott rikító plakátok
nem kellenek fellobogózott stadionok
óvatosan lehengerelt salakpálya
szabállyal meghúzott mészvonalak
nem kell start-lövés az indulásra
nem kellenek egyenlő ellenfelek
nem kellenek menedzserek
kik riadt távcsövön követik
olajos izmaim szapora mozdulatait
nem kellenek lemért táv
új rekordjára éhes kronométerek
nem kellenek futam alatti fogadások
hogy nyerek vagy nem nyerek
nem kell lelátón tomboló
drukkersereg ha célszalagot feszítek
nem kell hűsítő citronád
ha beérve fűre vág
a torok-tépő táv
nem kellenek ezek a feltételek
amiért azt mondom: „Versenyre kelek!” –

ENGEDJETEK

hogy befussam lélegzetállító ereszkedőin
a gond barna harangjával zúgó völgyeket
ziháló kaptatóin próbáljam megérteni
a boldogság-bércek mit rejtenek
lássam igazolva én magam
az életért pillanatonként meghaló
s újjászülető szívemet —
hát engedjetek előretörnöm
ha merek
hisz épp azáltal győztök győzök
minél tovább megyek — !

— mint fehér mentőautó
kísérjen futásom során
a fegyelmetek!