A farmervilág leáldozóban van. Még Délen is. Jut eszembe, hogy William Faulkner mondta, hogy az erőszak éppúgy a Dél gyümölcse, mint az ananász. A mexikói határvidéken vagyunk, amit az iparosítás fenyeget. A magányos cowboyok mulatni Mexikóba járnak. Ez egy jó kiindulópont, csak a neves szerző regényéből kimaradt a központozás. Igaz, pontot Cormac McCarthy is használ. Mindjárt a regény első oldalain kibontakozóban van egy viszonzott szerelem egy fiatal prostituált és a regény egyik főhőse közt. Ez torkollik hármas tragédiába, Nyájas Olvasó. Ám mit mondhatunk a regényről, melyben több ló, öszvér, nyúl, prérifarkas, elvadult kutya van, mint ember. Az elvadult kutyákat le kell öldösni, hogy a cowboyok a borjakat megmenthessék. Lasszókkal vadásznak kutyákra, mintha azok lovak lennének. „McCarthy története sablonos elemekből építkezik ugyan, de még így is sodró lendületű olvasmány. Ami annak köszönhető, hogy a Pulitzer-díjjal is kitüntetett író bármennyire mesés fordulatokat vet is papírra, elbeszéléseinek minden eleme életszagú. A szerző karakterei nem túl bőbeszédűek, a szereplőket hétköznapi cselekedeteinek egészen részletekbe menő, de arányaiban nem túlterpeszkedő leírása ismerteti meg velünk .(origo.hu)
Az író apokaliptikusra vette a figurát, de sajnos, s ez a Bibliára éppúgy igaz, mint a címadó regényre. ahhoz nagyon sok vérnek kell folynia, hogy hitelesnek érezzük, és én ezt a regény kapcsán nem érzem hitelesnek, akárcsak a két álom-betétet melyek teljesen szervtelenül illeszkednek be a regény szövetébe, dr. Sigmund Freud legnagyobb örömére. McCarthy hozza a stílusát (déli gótikus regény egy kis westernhangulattal keverve) és formáját, a mesterségbeli tudás a régi; mindent tud erről a vidékről, jól ismeri ezt az életmódot és ezeket az embereket; a szokásos hosszas realista leírások keverednek jelképes és példázatos jellegű szövegekkel; kevés, ám időtlennek ható párbeszéd, a táj és az emberek kemények; a brutalitás, a tragédia és a halál mindennaposak. Viszonylag kevés a cselekmény, és az is a Vad lovakhoz hasonlóan egy különös szerelmi szál: John Grady már a regény nyitóoldalain első látásra beleszeret egy tizenhat éves mexikói prostituáltba, akit feleségül szeretne venni, és akivel új életet akar kezdeni – ám természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert a lányt nem akarja elengedni a bordélyházat vezető, démoni kisugárzású strici, Eduardo. (ekultura.hu) „Az emberek úgy képzelik hogy az előttük álló döntéseket maguk hozhatják meg. Ám csupán ahhoz igazodhatunk ami adott.” John Grady házasodni akar, házat épít, eladja a nagyapjától örökölt coltot, megválik kedves lovától is – csak azt nem veszi észre, hogy alkalmatlan a földhöz horgonyzott életre. Története ezért eleve a tragédia felé halad. Grady egész lénye vitában áll a környezetével, holott a legtisztább emberi alak McCarthy univerzumában. Nem keresi, mégis szinte vonzza a bajt. Különc idealizmusa, a lovakhoz fűződő sajátos közvetlensége szembeállítja Parham figurájával is, aki már leszámolt Mexikóval, és csak arra vágyik, hogy amikor felkattint egy kapcsolót, felgyulladjon a villany.olvassbele.com) . A neten több fanyalgó cikket olvastam, szerintem nem szabad olvasás nélkül ítélni. A kinyilatkoztatás igényéhez illeszkedő szövegei meggyőzőek, az előzményeket viszont nem ismertem, kizárólag a Nem vénnek való vidék-et forgattam. A legnagyobb gondom a cselekménnyel van. Az Átkeléshez viszonyítva A síkság városainak első fele annyira monoton, és annyira unalmas – tessék, kimondtam, ne utáljatok, könyörgöm –, hogy nagyon lassan haladtam vele. Ez főként annak köszönhető, hogy a regény középpontjában most John Grady áll, aki beleszeret egy mexikói prostituáltba, így minden a lányról és a szerelemről szól. Hiába foglalkozik John Grady napi szinten a lovakkal, az egész könyvön érződik a kilátástalanság, mint amikor az ember megreked egy pocsék munkában, és tudja, hogy változtatnia kéne, mégsem teszi, mert mindent szürkének lát. Végig úgy éreztem, hogy John Grady számára a kurva jelenti a hétköznapi életből való menekülést, mintha beleunt volna a cowboyok világába – pedig kijelenti, hogy másképp el sem tudja képzelni az életét. Mégis, számomra John Grady egy megtört emberként jelent meg már a könyv első felében is, akit egyedül a lány tart életben. Ő jelentette számára a reményt egy jobb életre.
A lovak „mágikus kisugárzása” is mintha eltűnt volna ebből a részből.(Ryan könyvespolca)
Ezzel a történettel az a gond hogy nem igaz történet. Az emberek kialakítanak magukban egy képet arról hogy milyen lesz a világ. Mi lesz a helyük abban a világban. A világ ezerféle módon alakulhat számukra de létezik egy világ ami soha nem fog megvalósulni és ez az a világ amit megálmodnak. Ezt elhiszi? Nos, ezért már érdemes figyelmesen elolvasni. Az csak mellékszál, hogy a New York Times bestsellerlistájának első 10 szereplője számomra semmit sem mond. Viszont az is igaz, hogy Kissinger Kínáról írt könyve is köztük volt, amit nagyon jónak tartok. A könyvet, fenntartások ide, vagy oda elolvasandónak tartom.

Kerekes Tamás

A kiadó
Maguknak való cowboyok, akik ritkán szólalnak meg, de ha igen, annak súlya van. A magányos emberek bajtársiassága, leleményes és megszokhatatlan összhangjuk a természettel és otthonos idegenkedésük az úgynevezett civilizációtól. Az erőszak kíméletlen élessége.
A Határvidék-trilógia záró darabjában, A síkság városaiban minden benne van, amiért Cormac McCarthyt nagyra tartják tisztelői: a vadnyugat alkonya elemi erejű, egyszerre realista és mégis jelképessé váló ábrázolásának lenyűgöző eszköztára. A Vad lovak és az Átkelés című könyvekben megismert cowboyok, John Grady Cole és Billy Parham története A síkság városaiban végzetszerűen fonódik egybe. Az Egyesült Államok déli határvidékén játszódó történetben múlt és jelen, Amerika és Mexikó konfliktusos találkozása szikrázik fel.
Vajon eleve elrendeltek-e a történeteink, vagy a barátság és a szerelem kötelékei újraírhatják-e a sorsunkat? McCarthy kíméletlen és lenyűgöző tablót nyújtva keresi a választ a Határvidék-trilógia megrendítő fináléjában.

Cormac McCarthy: A síkság városai
Magvető Kiadó, Budapest, 2014