Úgy tűnik, száz évvel ezelőtt, 1915-ben igencsak felbolygatta a csíkszeredai Márkus utca békéjét egy odaköltöző „rossz magaviseletű” nő (vagy netán valaki csak bosszút akart állni rajta?). „Egy városi polgár” felháborodásában egyenesen Fejér Sándor alispánhoz fordult, az pedig Kovács János rendőrkapitányhoz továbbította az ügyet kivizsgálás végett. A csíkszeredai levéltárban fennmaradt ügycsomó (Hargita megyei Levéltár. Fond 7 – Csík vármegye levéltára, 4-es leltári szám Alispáni iratok, 432/1915-ös ügycsomó) dokumentumai betekintést engednek a korszellembe, s közvetve tudomást szerezhetünk arról is, hogy Csíkszeredában a mai Decemberi forradalom utca, valamikori Zsidó utca korábbi neve Márkus utca volt.

A mai Decemberi forradalom utca 1917-ben még Márkus István országgyűlési képviselő nevét viselte (egyelőre nincsenek adatok arról, pontosan meddig). Márkus István (Márkus Emília színésznő testvére) 1875-től 1878-ig képviselte Csíkszereda ügyeit az országgyűlésben, ekkor a város elveszítette külön képviselő-választási jogát, így „nem lehetett oly szerencsés, Márkus Istvánt újból képviselőjévé választhatni” (Nemere, 1878. dec. 1.).

Azon is elgondolkodhatunk a névtelen levél kapcsán, hogy – erkölcsöktől függetlenül – milyen nehéz lehetett az egykori Csíkszeredában egyedülálló vagy elvált nőnek lenni.

Ezekben az években minden város szabályrendeletben rögzítette „a kéjelgés felett gyakorlandó rendőri felügyeletet”. Csíkszereda esetében még nem kerül elő ennek szövege, ismerjük viszont a gyergyószentmiklósit (Hargita megyei Levéltár. Fond 7 – Csík vármegye levéltára, 4-es leltári szám Alispáni iratok, 399/1915-ös ügycsomó), és valószínűleg ezek a szabályrendeletek nagyon hasonlóak voltak.
A rendelet első paragrafusa szerint pedig:

„A kéjnők két osztályba soroztatnak:
a, olyanok, kik a rendőrség által megtürt kéjházakban laknak és
b, kik saját lakással birók.”
A 3. paragrafus azt is rögzíti, hogy „azon nő, ki bejegyezve nem lévén, a kéjelgést keresetképpen üzi, a rendőrség elébe idéztetik, s kihallgatás után hivatalból bejegyeztetik, meg nem jelenés esetén kényszerrendszabályok alkalmazandók.”

A dokumentumok szerint úgy tűnik, a névtelen levélíró ezúttal nem érte el a célját.

Nagyságos Alispán Úr!

Csíkszeredában, a Markus utczaban lakik egy nő, a kit régebb idő óta Nágel Henrik csíkszeredai vendéglős tartott ki.
Ezen nőt Nagel Henrik rossz magaviselete miatt magától elküldötte. Nevezett azonban nem ment el a város területéről, hanem minden jog nélkül Bíró Balázsnál, a „Markus” utczában lakást fogadott és ott folytassa hónapok óta posványos életét.
Az utcza lakosságának éjjeli nyugalmát zavarja az által, hogy mindig ajtaján többes számba jelennek meg vendégek, azok ott zörgetnek és oly rettenetes lármát és rikojtozást visznek végbe, hogy nyugodni képtelenség.
Tekintettel arra, hogy a városi szabályrendelet szigoruan tiltja az igazolás nélküli nőknek a város területén leendő tartózkodását, s arra való tekintettel is, hogy ez már a városi kapitány urnak jelentve lett, de nem tudni mi okból ez ideig nem intézkedett: tisztelettel kérem, méltóztassák nevezett nőt sürgősen a város területéről eltávolítani, hogy a szomszédság nyugalma helyre álljon.
Nagyságos Alispán Úr! Jelen levelemmel nem csak azt akarom, hogy a szomszédság nyugodt legyen később, de azt is, hogy a közbotrányok szűnjenek meg.
Hisz ide nem kell nagy számítás. Nevezett nőnek semmi jövedelme, úgyszintén tisztességes foglalkozása sincs. Tehát, ha ez a kettő hiányzik, akkor a harmadiknak kell beálljon, vagyis az éjjeli üzlet. De nem csak hogy éjjel történik ez meg, de nappal is fordulnak elő botrányok.
Ezek alapján, a Nagyságos Alispán urat, mint igaz bíráját a vármegyének kérem föl ezen baj orvoslására, bizva abba, hogy ez is ép ugy mint ennél nehezebbek is az igazságnak megfelelőleg lesz megoldva.

Csíkszereda, 1915. jan. hó. 12-én.

Alázatos szolgája:
egy városi polgár.

A levelet az alispán 1915. jan. 14-én azzal a megjegyzéssel továbbította a rendőrkapitánynak, hogy „a mennyiben annak szüksége fenn forog, tegye vizsgálat tárgyává”, majd az eredményről tegyen jelentést. Kovács János rendőrkapitány január 26-án válaszolt.

Csíkszereda R.T. város rendőrkapitánya
Szám: 82/1915 rki

Alispán urhoz
Helytt.

432-1915 ai. számu rendeletére jelentem, hogy a vett névtelen feljelentésben felhozottak csak annyiban fedik a valóságot, hogy tényleg lakik a Márkos István utczában egy nő, ki nem más, mint az Európa szállodában alkalmazott Nagel Henrik vadházas társa. A vad házasok évek óta Csíkszeredában laknak, s a közelebbi időkben közöttük történt botrányok után szétváltak.
A nő vadházas társát több féle uton a biróságoknál beperelte, és pörei lejártáig elköltözött a Márkos István utcza … (házszám hiányzik – szerk. megjegyezése) száma alá, ahol Biró Balázs helyi lakos adott lakást, és látja el élelemmel.
A nőt megfigyeltettem, – de semmiféle oly tényt rovására ki nem derithettem, mely rendőrhatósági interventiot vonhatott volna maga után.
Ennek folytán, tekintve, hogy a nő már évek óta itt lakik ellene soha senki részéről kifogás nem emeltetett, és jelenleg is csak Nagel Henrik érdekében álló eltávolitási vágy késztethette a levélirót a feljelentésre,– de a hatóság elfogadható adatokkal a nő kérdöre vonásához nem nyerhetett alapot – nem láttam helyén valónak annak eltávolitasa iránt intézkedést tenni.
Mennyiben valamelyes oly cselekményt követ el, mely törvénybe ütközik, eltávolitása iránt is a szükséges lépéseket azonnal megteszem.

Csíkszereda, 1915 évi január hó 26-án

Kovács János rendőrkapitány

Forrás: http://morfondir.ro/

Összeállította: Daczó Katalin

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ