Az örömet csöndben élem meg, békés mozdulatokkal, mintha titokzatos, már-már ezoterikus valami lenne. Csak a szenvedés ébreszti föl bennem a szavak rajzását, csak a szenvedés képtelen hallgatni. Csak őt kell felöklendezni, legyűrni, messzire űzni. Csak vele együtt élni lehetetlen. Csak ő az, aki magára akarja vonni a figyelmet, hangoskodni, üvölteni kényszerít.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló.] Fordította Cseke Gábor