JANG JIN SZUNG

Kicsit drukkoltam, hogy az, amit a „kínai vendégfogadásról” írtam, mármint hogy Kimék bukása esetén meghúzhatják maguk Dél-Kínában, ne csak a kézirat, hanem a dinasztia vége is legyen, de nem úgy sikerült, nem úgy sikerül. Kimék nem engedik ki a karmaikból az országot, Dzsong Un hő kívánsága továbbra is Obama elnökkel találkozni, nem látja be, hogy az sohasem sikerül. Nem azért, mert Obamának hónapjai vannak a piramis élén, hanem mert amerikai elnök nem fogadja el tárgyalófélnek Észak-Koreát.

Amiért most mégis laptop elé kényszerültem Koreával kapcsolatosan, az egy könyv. Svédül olvastam, Käre ledare a címe, az angolnak, amiből fordították, Dear Leader, szerzője svéd átírásban Jang Jin-szung, magyarul talán nincs meg. Ez a könyv abban más, és abban több az általam eddig olvasottaknál, hogy szerzője az észak-koreai politikai elit tagja volt, egészen pontosan a Kim Dzsong il védence. Egy, a vezért dicsőítő versét szerette meg Kim Dzsong il, az alakította a költő karrierjét. Jellemző az észak-koreai politikai életre, hogy amikor a Generális elé kerül, éjszaka költik fel, illetve utaznak órákig, hogy a rezidenciájára eljussanak, s akkor még nem tudja, miért van ott rá szükség. Mikor a Generális megjön, a következő viccet engedi meg magának – azt mondja a fiatal költőnek: „ugye, nem te írtad a verset, ne hazudj. Gondom lesz rá, hogy agyonlőjenek.” Majd amikor az halálsápadttá válik, kirobban belőle a nevetés: „ez bók volt, te ostoba”.

Megdöbbentő információ a könyvben sok van, de amit eddig soha nem olvastam, az, hogy a hatalom Kim Il szungról Kim Dzsong ilre nem a dzsucse ideológia elevei szerint történt, vagyis hogy a fiú örököl az apa után, hanem egyszerűen Kim Dzsong il megkaparintotta a hatalmat az apa akarata ellenére. Minden eddigi irodalom a Kim dinasztiáról az ellenkezőjét állítja. A másik igencsak meglepő dolog az, hogy Kim Dzsong Il ellenségnek tekintette Kínát. Mégpedig azért, mert azt akarták, hogy a kis állam is vezessen be reformokat, mint ahogy ők tették Kínában vagy Dél-Kelet Kínában. A pjonjangi vezetőség ezt elutasította, ugyanis a reformok bevezetése az ő hatalmuk végét jelentené. Úgyhogy Kim Dzsng il ugyanolyan ideológiai határnak tekintette a kínai-északkoreai határt, mint az észak-koreai – dél-koreait.