Menetelés

Az ezredem még sokat gyalogol.
Lábunk nyomán por száll és hull a harmat.
És engem egyszer, útban valahol,
egy hirtelen szerelem megrohanhat.
Csillagos éj lesz, lágy, szeles, tudom,
az izgága tűzön nyírrőzse pattan.
Köpenyemet az arcomra húzom
és fekszem nyitott szemmel, mozdulatlan.
S reggelre majd elmúlik az egész,
s beállok a helyemre a csapatba,
és indulok velük tovább, merész
nótákkal, lábdobogva, kurjongatva.
Csak évek múlva, ködös estelen
hallja meg titkomat egy jóbarátom
arról, aki ott megjelent nekem,
s hogy én még most is, most is egyre látom.

RAB ZSUZSA fordítása

Forrás: Nagyvilág, 1962 / 11. sz.