Női eszményképem a képzőművészetben. Példáimat Munkácsy Mihály Köpülő asszonyával kezdem. Családról gondoskodó asszony. Elnyűtt, a munkában elfáradt parasztasszony típusát magyarrá formálja. Női eszményképemet megtalálom a reneszánszban született női aktokban, a Vénuszokban. Párat megemlítek: Giorgione Vénusza, Tizian Vénusz és Ámor festménye, akár Az urbinoi Vénusz műve, Alexandra Cabanel Vénusz születése. A sort folytathatnám Ezekre az aktokra jellemző a nemes mozdulat és a bájos tartás. Tökélyt és szépséget árasztanak felém. Tizian szőkéi és vörösei érzékiséget sugároznak. A színek és a formák segítségével a szeretetre vágyó nőt juttatja eszembe. Merengő tekintetű asszonyok, ugyanakkor földiesen állnak előttem. Ezekkel a nőkkel bármikor és bárhol találkozhatok. A női testen – az anyaságon át – a színek és a formák segítségével minden megtalálható. Ezzel is magyarázom akt képeimnek létrejöttét, festmény vagy rajz formájában. (2015. május 10.)

Forrás: Vár-Lak / Műtermi naplójegyzet