A nyáj visszament a völgybe

fektessetek majd szirom-ágyba
ha rám találtok hóba zárva
az elhagyott legelőn

gondoljatok arra
hogy magasabbra
nem volt
már időm

a nyáj visszament a völgybe
ahol a szél még zöldet ringatott

csak engem ért itt a lavina
mikor a szikla ég felé csapott

Cseppkő

a víz is tornyokat rakhat lentről fel és fentről le
de neki az idővel van szerződése és hiányzik tornyaiból
a harang legfennebb csontokat épít a falba vagy bogarakat
madárürüléket vagy bármit amit begyűjtött a barlang
a mi mutatóujjaink mikor érhetnének össze oszlopokká
és ki jönne rá hogy egymást mért kerestük fentről le
lentről fel melyikünk érzett fenyegetést ha megérintette
a másik az ujjbegyét miért dőlt másfelé a lenti s a fentről
érkező miért pont melléje zuhant ki csente el az utolsó
pillanatban a találkozást

Elhagyott malmok

hagyjátok a malmot a faluvégen
átőrölt már mindent amit lehetett
búzát embert szemrefagyott verítéket
rostáján nem akadt fenn határ
kopott a kő megbolondult a rosta
fölötte maradt ami alája hullna
s a molnár pokolra miatta járt
adjátok vissza a földet
adjátok vissza a folyót
adjátok vissza ha lehet
a megszokott gravitációt
és hagyjátok békén a malmokat
ne számláljátok hány gerinc roppant
megrakott zsák alatt
őröltek mindent amit lehetett
búzát embert verítéket
a kerék nem pihent
de ott feküdt már alatta
a molnár mikor elvették
a folyót elvették a földet
s a korpa égre hullt

Esőének

verj eső verj moss eső moss
tetőt mezőt ruhát patát
temetőt szemfedőt

adj eső adj
száraz szemnek
könnyet

légy eső légy
égből hullott
mézcsepp

moss eső moss verj eső verj
lábat is ha hátat is ha
botlott hajlott

Még több vers Székely Benczédi Endrétől a MEK-en – itt

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ