Naponta többször is megszakad a villanyáram. Este egy gyertyát veszünk körül. A ránktelepedő csend megreccsen. Belereccsen a szív is, a szavak meghúzzák magukat. Összepréselt kiáltás. Az üvöltés annyira tömény, hogy meg sem születik, világra se jön, elveszíti a hangját. Iszonyú hallgatás nyílik bennünk akár egy fekete lyuk. Beszippant a saját hallgatásunk. Megsemmisít. Elembertelenít.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. Fordította Cseke Gábor]

1. g:
   2015. május 16. 09:41

   Bukarest, 198..?

2. csekegabi:
   2015. május 16. 10:07

   A naplóbejegyzések 1980-1989-ig terjednek.