A felhők gyülekeztek az égen. Egy hajléktalan bandukolt az úton, teljesen üres gyomorral, kiéhezve, csak egy szatyorral a kezében. Ahogy letér az útról, egy csendes kis övezetbe ér, ahol járókelők nem nagyon járnak. Észrevesz egy embert, amint hanyatt fekszik. A hajléktalan odamegy hozzá.
-Biztos részeg lehet! – gondolta.
Kicsit megszánta. De mivel nem volt pénze még egy falat kenyérre sem, ezért elkezdett kutatni a zsebeiben. Talál ötezer forintot. Elteszi magának. Még tovább kutat a ruhájában s az ingjének felső zsebében egy fényképet talál. Meghatódott.
-Biztos az anyja lehet!
A hajléktalan nagyot sóhajtott.
-Nem rabolom ki ezt az embert! – határozta el
Visszarakta a zsebébe a pénzt s a felső zsebébe a fényképet s épp menne tovább, amint a részeg magához tér.
-Hol vagyok? – kérdi
– Jól berúghatott!
– Ki maga? – kérdezte a részeg
– Nem fontos
A hajléktalan elővett a szatyrából egy üveg ásványvizet s átnyújtotta a részegnek.
-Köszönöm!
– Nincs mit!
A férfi felkelt majd igyekezett haza s hirtelen megjelenik egy asszony.
-Te alávaló gazember!
A részeg hallgatott.
-Eliszod az összes pénzed, míg a gyerekeid éheznek?
A hajléktalan erre felfigyelt. Hangosan elkezdtek veszekedni, míg az emberek is összegyűltek. A hajléktalan meg gondolta magában, a fénykép – amit látott, amely az anyját ábrázolta – ha ő ezt most látná – nem nagyon örülne neki.
-Ilyen az élet! – mondta magában
Kinek fedél van a feje felett, annak sem leányálom az élete!