Leon Uris eposzi méretűvé duzzasztotta regényét, mely a varsói gettófelkelésről szól. Ez már a második könyv, melyet erről a heroikus harcról olvastam. Az elsőt egy szívsebész orvos írta, aki résztvevője, de egyben túlélője volt a harcnak, melyet a Wermacht és az SS kommandók, a légierővel megtámogatva (porig bombázták a gettó területét. A (lakók bunkerekben éltek), Különleges alakulatokkal (lángszórós egység, gázfegyver (mérges gázról van szó, amivel a németek a bunkerekben akarták megölni az ellenállókat). A gigászi küzdelem, melyben az ellenállók komoly fegyverek nélkül, maguk által készített bombákkal, benzines gyújtópalackokkal vették fel a harcot tovább tartott, mint Lengyelország katonai erejének ellenállása, mely, ha jól tudom, mindössze három hétig harcolt csak(eredménytelen és kilátástalan lovas osztagokkal és szablyákkal felvenni a harcot felfegyverzett tankok és géppuskák ellen).A baj nem jár egyedül, hisz harcolniuk kellett a lengyel antiszemiták ellen is. Megrázó regény, szívszorongató. A Lengyelországban élő három és fél millió zsidóból jó, ha minden tízedik túlélővé válhatott.
A regény hol egy Alexander Brandel nevű naplóíró szemszögéből írja le a megszállástól kezdve tartó egyre eldurvuló eseményeket, hol a narrátor mesél, különböző szemszögekből láttatva az eseményeket. Leon Uris ügyelt arra is, hogy a német szemszögből is láthassuk az eseményeket. S itt jön a rettenetes irracionalitás. A sztálingrádi csata eldőlt, a Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült, a németek vesztüket érzik, a haláltáborokban igyekszenek eltakarítani az ártalmas bizonyítékokat és eltüntetni a haláltáborok jellegét, amikor Hitler személyesen adja parancsba, hogy a varsói gettófelkelést vérbe kell fojtani. Gyerekek, nők, aggok is felveszik a házilag készített fegyvert, muníció pedig, éppúgy nem áll rendelkezésükre, mint elegendő élelmiszer, vagy víz, s nemsokára a puszta levegő is kinccsé válik a német gázgránátok hatása miatt. A regény fordulatosságáról a kötet második felében szinte nincs mit mondanunk: száguldás ez a semmibe, a hősies halálba. Az első rész főleg arról szól, hogy a lengyelek milyen különböző módon képzelték el az ellenállást, még reménykedők is akadtak. Nagy súlyt fektetett arra az író, hogy azt is ábrázolja , a lengyelek milyen különböző csoportokat hoztak létre a németek elleni védekezés során, és e csoportok közül, a sorozatos gáztáborokba indított transzportok megrázó hatása után e csoportokból kik és hányan csatlakoztak a fegyveres ellenálláshoz a gettó területén. Aki érző szívvel olvassa a regényt, nyugtalan álmai lesznek. A szerző széles szereplőgárdát vonultat fel, inkább a zsidó oldalon, de az is igaz, hogy nincs a regényben két egyforma német sem. Borzalmas sorsok íratódnak le, a számomra a legborzalmasabb az az anya lelke, aki kicsi lánnyal bír, de sikerül számára menlevelet megfizetni, szerezni, így a kislány valószínűleg megmenekül, míg az édesanya ott marad a varsói pokolban.
„A könyv második fele nagyon emberi, nagyon nyers. Bár néha itt is előfordul a túlzott drámaiság, a témát tekintve ez bőven megbocsátható. Megterheli a lelket, beszivárog a bőr alá. A főszereplők a saját ismerőseinkké, barátainkká és családtagjainkká válnak, és aggódunk miattuk, féltjük őket, és izgulunk. Drukkolunk, hogy most az egyszer a történet vége más legyen. Hiába tudjuk, hogy a vég elkerülhetetlen. Miután végeztem a könyvvel, percekig csak ültem dermedten, és talán most éreztem először igazán, a világ mennyire kegyetlen hely tud lenni. Napokig kísértett. Talán nem a legjobb könyv, vannak hibái, de pont ezért lehet olyan életszerű. A hangulata megfog és nem ereszt. A könyvben élsz, a szívedbe tép újra meg újra. De talán, ha nagyon-nagyon vágyunk rá, valaki valahol visszafordítja az idő kerekét, hogy a regény egésze csak kitalált történet legyen. (KönyvesBlog)
A kiadó
1939. szeptember 1-jén a német csapatok átlépik a lengyel határt, s ezzel kezdetét veszi a második világháború. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva alázzák meg a zsidóságot, majd gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a népirtás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a náci terrorral, saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elől.
Ur is döbbenetes erejű regényének cselekménye a háborúnak azt az időszakát meséli el, amikor a varsói gettó lakói fellázadnak elnyomóik ellen, és házi készítésű fegyverekkel, valamint puszta ököllel szállnak szembe a Wehrmacht tankjaival. A város romjain folytatott küzdelem 47 napig tart, de végül csak néhány túlélő marad.

Összeállította: Kerekes Tamás

Leon Uris
Mila 18
Partvonal Kiadó