Mesélik miniszterelnökünkről, hogy az „átkosban” vezető tisztséget töltött be a kommunista diákszövetségében. Ez még nem lenne zavaró, mindenkit érhet baleset. A baj az, hogy mindmáig képtelen volt szabadulni az ifjúkommunista korában magába szívott gondolkodásmódtól, amint azt legutóbb, az alkotói honoráriumokra kirótt adók körül támadt fejetlenség alkalmával is bebizonyította. A kommunista rendszer egyik alapvelve szerint amiről nem beszélünk, az nem létezik. Mivel pedig a cigány szót Romániában nyomtatásban le sem lehetett írni, ha pedig külföldi filmekben hangzott el, akkor a román feliratozásban muzsikusnak (lăutar) vagy vándornak (nomad) fordították, így nálunk cigánykérdés sem létezett (nem úgy, mint most, amikor annyit beszélünk róla).

Nos, Emil Boc szerint az adó befizetésénél kialakult hatalmas sorok sem léteznek – hiába láttuk azokat vég nélkül kanyarogni a hírtelevíziók élő közvetítéseiben. Vagy ha mégis léteznek, akkor nem az új adó a ludas.

Nyilván. Az egyszerű adófizető nem a kapkodva megalkotott, ostoba törvények miatt toporog négy hivatal ablaka előtt is, hanem mert bolondul a sorbanállásért, az aranykorban annyira megszokta, hogy ma már nem tud meglenni nélküle. Mit is tehetne a szegény kormányfő? Aki még azt is tudja, hogy az újabb adóteher miatt csak az eddig „fekete-honorokat” felvevő adócsaló berzenkedik.

Persze ezt (is) tévesen tudja. A jogszabály ugyanis éppen ellenkezőleg: a tisztességes munkavállalót sújtja: a vakációja alatt munkát vállaló diákot, a számlát adó iparost, a honoráriumát törvényesen felvevő írót és a hasonszőrű becsületes – hazai fordításban: ostoba – adófizetőt. A többiek, akiket eddig is zsebből fizettek, továbbra sem fognak adóbevallást tenni.

Kormányfőnk abban is téved, hogy az állampénztárhoz ily módon befolyó többletjövedelem kiegyensúlyozza majd a költségvetést. Nagy valószínűség szerint csak rövid ideig folyik majd be több pénz; addig, ameddig a „becsületes ostobák” maguk is „megokosodnak”, és rájönnek, hogy Romániában a tisztességes munkát büntetik. Így aztán – szociológusok szerint – a diák más országban keres majd boldogulást, az iparos széles ívben elhajítja számlatömbjét, az író pedig átképezi magát manele-szövegekre. És ekkor végre igaza lesz Bocnak: tényleg nem lesznek sorok a hivatali ablakok előtt.

De az is lehet, hogy a kormány csak a kellemetlenkedő értelmiségieken, újságírókon akar ily módon bosszút állni. Ebben az esetben pedig fényesen bebizonyította, hogy ha mást nem is, de a káoszt tökéletesen meg tudja szervezni.

1. Pusztai Péter:
   2010. szeptember 11. 15:43

   Okos konkklúzió.