Ha én virág volnék

Ha én virág volnék
csak hajnalban nyílnék
kék lenne a szirmom
fűbe csöppentett ég

Ha én madár volnék
csak magasan szállnék
szárnyam fény-röptétől
rebbenne az árnyék

Ha én nappal volnék
mindig az maradnék
fényt-oltó estévé
soha nem változnék

Forrás: Korunk, 1976

Bármerre is lépj

hűtlen leszel elhagyott lábnyomaidhoz
Bármit is szólj
hűtlen leszel ki nem mondott szavaidhoz
Bármerre is nézz
hűtlen leszel lehunyt szemű éjszakáidhoz
mert:

egyetlen lépéseddel
megcáfolod bejáratlan útjaidat
egyetlen szavaddal
megcáfolod hosszantartó hallgatásaidat
egyetlen nyíló tekinteteddel
megcáfolod meg nem álmodott álmaidat

Forrás: Korunk, 1974

* 60 éve született Sepsiszentgyörgyön az ígéretesen indult, majd a múlt század nyolcvanas éveivben Magyarországra áttelepedő költőnő, Kapui Ágota. Lapokban, antológiákban való jelentkezése mellett egyetlen kötete látott napvilágot (Vers az időben). A Népújságban közölt születésnapi interjúban (szerző: Székely Ferenc) Kapui Ágota így vélekedik pályájáról: ” Nem tartom magam költőnek, mert soha nem váltam azzá. A költők életművet hagynak maguk után, én ezzel nem szolgálhatok. Amióta hazát váltottam, nem nagyon írtam verset. Elfelejtettem, milyen az az érzés, amit gyermekként megtapasztaltam, az ihlet pillanata. Cserében sok minden más megadatott nekem. Voltam tanár, rendező, tehetséges fiatalok útját egyengethettem. Újságot, helytörténeti kiadványokat szerkesztek,.. Jó, ha az ember idejében belátja, hogy középszerű, nem kell mindenáron arra törekedni, hogy költő legyen. Aki költőnek született, az a diktatúra, a fenyegetések, sanyargatások ellenére is az lett. Bennem nincs tüske azért az elvetélt költősorsért, most is az irodalom közelében mozgok, szeretem a szerkesztői munkát, jó dolog egy szerzőt hozzásegíteni egy új kötethez.”