Tragédia és statisztika

„Egy ember halála tragédia. Egymillió emberé statisztika.” – mondta állítólag a huszadik század egyik legkegyetlenebb diktátora, Joszif Sztálin.
„Ma csendes nap volt a harctéren. Egyetlen ember halt meg. Én.” – írta az első világháború idején egy még ma sem eléggé méltányolt, békés és szelíd magyar író, Karinthy Frigyes. Nála tömörebben talán senki sem tudta kifejezni azt az abszurd tragédiát, amit bármelyikünk halála jelenthet bármelyik háborúban.
Ma is sokakban bizsereg a háború utáni vágy.
Mint tudjuk, az ember agresszív lény, része az állatvilágnak.
Akinek hiányzik a masírozás, sétáljon egyet egy katonai temetőben. A mértani rendben sorjázó keresztek alatt nemcsak maguk a halottak fekszenek, hanem meg nem született utódaik is.
A demográfusok számításai szerint az első világháború utáni években másfél millióval kevesebb gyerek született évente, mint a háború előtt. A halottak ugyanis nem tudnak gyereket nemzeni.

(Részlet – Forrás: Filmvilág.hu / 2014/9)