1942. október 26-án született Udvarhelyen. 1966-ban magyar nyelv és irodalom tanári oklevelet szerzett Kolozsvárt. Először az Ifjúmunkás közölte versét 1963-ban – ez áll a Vitorlaénekben Magyari Lajosról, aki az elhíresült antológia megjelenése idején (1967) még az egyetem padjait koptatta. Hamarosan következett az élet iskolája az újonnan alakult sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörnél, majd azután mindegyre, a sajtó és a költészet vonzáskörében élt, leszámítva azt a pár évnyi politizálást, amikor 1992-ben RMDSZ-szenátorságra vállalkozik. Kőrösi Csoma Sándorról írt poémája rendületlenül tartja költészetének legfelső mércéjét. Kegyeleti jelként egyik 1967-ben az Ifjúmunkásban közölt igéretes, korai versével búcsúztatjuk.

Magyari Lajos: Alföldi szél

Amit üzenek, a szélbe kiáltom,
elég, ha tépett szótagját hallja meg
(kétszázas égőket kínzott a láthatáron
északon-délen a fergeteg).
Elesni, lám milyen könnyű vétek,
milyen nehéz bűn föl nem állni
– súlyos ködöket sálaznak a rétek,
a föld készül embernyomod
megpróbálni…

Nehéz.
Hát gyújtsd fel magad, melegedj meg,
belédfogózik a bolond szél is,
ahol még nehezebb, azt keresd meg
és menve-menj az első fényig.
Mindent elhoztál magaddal:
(a szürkearcúak megcsodáltak)
keserű cigarettád van fél csomaggal,
füstje elég lesz lenge szárnynak.

Forrás: Ifjúmunkás, 1967. január 5.