Valahányszor olyan helyzetbe kerülsz, hogy kényszerűségből nem mondhatsz véleményt, ha erőd sincs már a lázadáshoz, ha túlságosan is tisztánlátó vagy és ráébredsz, hogy a legnagyobb áldozat gesztusa sem vezet sehová, csupán a csapdába ejtő némaságot fokozza, amikor azt érzed, hogy felgyorsul a lélegzeted, a legjobb ha olvasol valamit. Talán Kafkát. De lehet Trakl is. Esetleg a Feljegyzések a holtak házából. Vagy a Tao te King. Olykor az Óda (antik versmértékben), máskor Petőfi Apostol-a. Én így fogok ki a kétségbeesésen.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]