Ezüst híd – Srebrni most: Milenko Stojičić három verse
Fehér Illés műfordításaiból
Megvédem az új temetőt (Mrkonjic)
(Mitric tesvéreknek, Péternek, Lalinak,
és Pavlovic Duskonak)
Új temetőben régi barátok, két ragyogó
labdarúgó meg a szenvedélyes filozófia és
atlétika kedvelő.
Három gyertyát gyújtok, három ceruzát hegyezek
hogy megkérdezhessem hol érte őket
utol a halál.
Babiloni labdánk városunk felett repül,
a halál súlyos gondolata
szikrázik belőle.
Nevükkel ír alá a költemény villáma
s a sírhant mélyére
száll
Csak a halál, a fekete remekmű mestere
képes verset írni a hantra
labdarúgásról, filozófiáról, atlétikáról.
Post scriptum
Ceruzával ne hadonássz, lapot ne lobogtass,
ne próbáld ki mi mindenre
képes a vers!
Odbrana novog groblja (Mrkonjić)
(Braći Mitrić, Petru i Ljalji,
i Dušku Pavloviću)
Na novom groblju stari prijatelji, dva sjajna
fudbalera i strastan ljubitelj filozofije
i atletike.
Tri svijeće palim, tri olovke oštrim
da se sa prijateljima za smrt
upitam.
Leti nad gradom naša vavilonska lopta,
sijeva iz nje filozofska misao
o smrti.
Munja iz pjesme njihovim se imenima
potpisuje i taloži u sedru
kenotafa.
Samo smrt, majstor crne kreacije na
groblju, može da smisli
pjesmu o fudbalu, filozofiji i atletici.
Post scriptum
Ne zamahuj olovkom, ne vijori listom,
ne kušaj šta se sve u pjesmi
može dogoditi!
Fekete tallér a bugyellárisban
Fekete selyemre
lehelt rekviem kedveseinkért
akik a földben szunnyadnak.
Krisztián költő szeretne lenni.
Menyegzőn vőlegény, menyasszony az irodalom sehol,
alkímiába beolvasztott betűhalmaz.
Fogyóban a füzetekre szánt fekete selyem.
A lázas gondolatokban, a jégcsappá váló tollban
megkövesedett selyemhernyók.
Krisztián** bugyellárisában
fekete tallér talán
az első betűvetésre.
Post scriptum
Nem említeni a költőt saját versében
a keresztfán; elfeledte nevét
a költeményért
Crn talir u šarpelju
Rekvijemska pjesan
udahnuta na crnoj svili
za drage koji u zemlji glagoljaju.
Mali Hristan u poeziju se sprema.
U svatove mladoženja bez mlade književnosti,
u alhemiju zahuknuta slovca.
Ponestaje crne svile za pisanku.
Skamenjene svilene bube u maziji misli,
u ledenici olovke.
U šarpelju Hristanovom*
crn talir za ne daj bože
prvoga pisanja.
Post scriptum
Pjesnika ne spomnjati u pjesmi rođenoj
na kracima krstića; zaboravio je
svoje ime rad imena pjesme
Isten a nyomdában, édes Istenem
Zsibbad a penna, püffed a papír,
betegszabadságért könyörög az írógép.
A nyomdában a könyvet
finom kezek munkája érlelte.
Riadó a fekete művészek,
az ólom alkimistái között.
Krisztiánt* várjuk hogy hivatalosan
ismerje be hibáit és végre
az Írószövetség tagja lehessen.
Post scriptum
Az írás gyönyöre, a költemény öröme,
istentisztelet
a papíron!
Bog u štampariji, mili Bože
Olovka žiga, list se nadima,
zvoni pisaća mašina za bolovanje.
U štampariji knjiga nježno
dovedena do zrelosti forme.
Uzbuna među crnim umjetnicima,
alhemičarima zlata u olovu.
Čekamo Hristana* da sjajne svoje greške
zvanično objavi, i primljen bude
u Udruženje Književnika.
Post scriptum
Zdravlje pisanja, sreća pjesme,
liturgija na
papiru!
Milenko Stojičić (Mrkonjić Grad 1956)
Pusztai Péter rajza