Anyák napjára Jókai egyik legszebb mondatát választottuk.
(Mire megvénülünk, 1865)
„Sok víg házat összejár az ember, ahol jól mulatnak; a dicsvágy palotákban is részelteti néha; maga is rak magának fészket, saját házat épít; – de még akkor is valami édes bűbáj fogja el szívét, mikor abba a csendes hajlékba belép, ahol az édesanya oltalmazó keze megóvott minden gyermekkori emléket, hogy mindent úgy találjon, ahogy régen-régen elhagyta, és lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit keresztülélte, addig az a szerető szív annál a percnél maradt el, s a közbeesett idő annak az egy álló percnek örök élvezése volt csak.”