Képzőművészettörténeti kézikönyve után most egyetemes vallástörténeti kompendiumot helyeztek el a Magyar Elektronikus Könyvtárban a kolozsvári Kovács Nemerétől. E vállalkozása hasonló súlyú az előbbiéhez, hézagpótló szerepe azonban nagyobb. Létrejöttének körülményeiről és nehézségeiről nyíltan vall a szerző előszava, amivel egyúttal felhívjuk olvasóink figyelmét a könyvre.

„Mint minden könyvnek, ennek a munkának is története van. A dolog úgy kezdődött, hogy egykori iskolámban, a kolozsvári, immár több, mint 440 éves Unitárius Kollégium világi, Brassai Sámuelről elnevezett utódiskolájában 1990-ben elhatározták, hogy a humán tagozaton pedig az újonnan bevezetett „művelődéstörténet” nevű tantárgyat fogják tanítani. A nagytekintélyű minisztérium illetékese hallhatott valamit egy ilyen tudományról, ám akit megbíztak a tantárgy akkor még kötelező tervének kidolgozásával – gondolom –, valószínű úgy képzelte, hogy az emberi tudás szinte feneketlen kútjából elég lesz két vödörnyi. Így alakult az egy tárgy két – egymástól független – egészen más tárggyá. Egyrészt a kilence­diktől a tizenkettedikig előbb egy, majd két órában tanított művészettörténetté, ami útközben leszűkült a képzőművészetek történetére, mert az emberi művelődés többi területei a tudo­má­nyok, a technika, az oktatás stb. története – megterhelték volna szegény, a szakközépiskolai szinthez szoktatott diák elméjét, arról nem beszélve, hogy középiskolában eddig ilyent nem tanítottak, s ki tudja, mi lehet belőle. Másrészt – az új tantárgyat felvállaló történelem-, filozófia-, nyelv- és irodalom szakos tanárok őszinte örömére és egyben elkeseredésére –, bevezették, heti egy órában, a humán osztályokban vallástörténet tanítását.

Ez utóbbi állításomhoz kell némi magyarázat. Vallástörténetet középiskolában korábban a felekezeti iskolákban tanítottak, 1948, az iskolák világiasítása és államosítása előtt. A következő negyven év alatt az ókori és későbbi vallások tudástára meg fogalomkincse kikopott a használatból. Tettek róla, hogy ez így történjen, miközben természetesen az ókori vallásokból, a keresztény kultúra kincseiből származó művelődéstörténeti javakról az új rend­szer se tudott lemondani. Így aztán kevesek, a teológusokon kívül a történelem-, filozófia-, klasszika filológia-szakos egyetemi hallgatók alkalomadtán kaptak egyes, gondosan megszűrt, csonka, az „általános műveltséghez tartozó” információkat, amelyeket általában ajánlatos volt megtartaniuk maguknak.
Persze kikerülve az egyetemről, mint történelem-, filozófia, anyanyelv- és irodalom, világirodalom tanárok, ették meg kezüket-lábukat, amikor a középkor, a reneszánsz, a hit­újítás és az ellenreformáció gondolkodásvilágról került szó vagy Babits, netán Ady, József Attila, esetleg Dsida Jenő, Szilágyi Domokos vagy Lászlóffy Aladár mitológiai, leggyak­rab­ban keresztény hivatkozásokkal teli verseit kellett elemezni. És ilyen tekintetben egyértelmű volt az öröm: végre szervezett körülmények között lehet megismertetni a középiskolásokkal az emberiség nagy kultikus kincseit és nem kell például Mózest „állítólagos” prófétaként emlegetni.
Másrészt viszont lett „sírás-rívás és fogaknak csikorgatása”, mert ha korábban és a többi tantárgyak tanításához létezett a szó legszorosabb értelmében „vörös fonal” a vallás­történet viszont, hogy stílusos legyek, tabu volt. Még a hittudományi főiskolákon is kézírásos jegyzetből tanítottak az előadók, s a gondosabb diákok füzetei nemzedékről-nemzedékre köz­kincsként szálltak a mindjobban megfogyatkozó létszámú újabb évfolyamok hallgatóira, míg csak nyomuk nem veszett valahol a „kárnak sosincs gazdája” alapigazság jegyében. Ez okán még lelkész- és papbarátaink házatáján se nagyon akadt simán, fájdalommentesen tanít­ható – értsünk a fájdalom alatt világnézeti belső konfliktustól felekezeti rosszallásig mindent –, egyszerűen megszerezhető, bár tanári használatra igénybe vehető, összefoglaló jellegű, rövid, pontos, az iskolai igényeknek megfelelő és felekezeti szempontokon túllépő vallástörténet-könyv.
Magam a hazai körülményeknek megfelelően Mircea Eliade és Victor Kernbach ide­vágó munkáit vettem elő, a magyar történelemtudósok, egyetemes vallástörténészek, klasszika filológusok, Hahn István, Gecse Gusztáv és mások, köztük nagy tudású honi egyetemi tanárunk, Szabó György és a német Gerhard J. Bellinger könyveit. Azt csak a hozzám hasonló módon gondolkodó, cselekvő – könyvgyűjtögető – kollégák tudnák megmondani, hogy miként, hiszen például az Istenek és népek 1968-ban, majd 1980-ban, a Gecse-féle Vallás­történet szintén 1980-ban jelent meg, Szabó György professzor mitológiai kislexikona hazai, álcázott két kötetének kiadási éve 1973 és 1977, a Nagy valláskalauzé 1993…
Természetesen magától értetődött, hogy a hatalmas anyagot át kellett szűrni, ki kellett egészíteni az iskolában nem tanított egyetemes történelmi eseményekkel és művelődéstör­téneti adalékokkal, aztán egyszerűsíteni, látványossá, középiskolástól befogadhatóvá kellett tenni, magyarán saját jegyzetet kellett belőle készíteni.
Megpróbáltam. Azóta tíz év telt el, a vallástörténeti órákon diákjaimnak megtanított anyagból összeállított jegyzet – jócskán kibővítve – itt van az olvasó asztalán, több kötetben, összefoglalóként a vallástörténelem iránt érdeklődő számára. Már nem középiskolás tan­könyv, még nem egyetemi jegyzet. Talán kedvcsinálónak alkalmasabb, mint a felsorolt, tekin­télyes kutatókról, jeles tudósoktól írott – és nálunk gyakorlatilag megszerezhetetlen – munkák. Hibáiért, hiányosságaiért elnézést kérek. Nem igazán középiskolai tanári feladat kisszámú – népszerűsítő művet ritkán, vagy sohasem író, Erdélyben, Romániában bizonyos szakágakban nem is létező magyar tudósunk mellett/helyett ilyen könyvet megjelentetni –, főképpen ennek szakmai ódiumát hátamra venni. Viszont ezt vállalnom kellett, mert a tanultakat középiskolai tanulmányaik befejezése után is igényelték azok a volt tanítványaim, akiknek szükségük volt ilyen ismeretekre, s akik felvetették kibővített hajdani jegyzetük nyomtatott formában való meg­jelentetését, amelynek létezését álszerényen letagadnom hazugság és illetlenség lett volna.
Itt van tehát a kibővített jegyzet. Tőlem ennyi telt, hétköznapi hasonlattal élve, a saját kert megműveléséhez igyekszem egyszerű saját szerszámmal szolgálni, még akkor is, ha a kasza acélját az egyik, nyelét a másik, a fenőkövet a harmadik szomszédtól kölcsönöztem. A bonyolult fűnyíró gépet készítsék majd el a felnövekvő nemzedék tagjai. Igaz, Amerikából is megvehetjük, csak pénzünk legyen… Részemről tanárként azt tartom fontosnak, hogy alkalom adtán legyen hazai könyv, amit levegyünk a könyvespolcról, ha éppenséggel Atum, Lao-Ce, Buddha, Mohamed nevének szeretnénk utánanézni, ugyanis „saját kertben csak saját szer­számmal lehet igazán dolgozni, mivel azt nem félti az ember”, miként azt 1968 táján egy­kori atyai barátom, Pap István akadémikus, jeles egyetemi tanárunk mondta, kifejtve, hogy egy nagyjából másfél milliós néprésznek, egy kisebbségnek épp annyi információra van szük­sége, mint a huszonegymilliós többségnek, csak éppen annyi akadémikusa nincs, aki biz­to­síthatná ezeket anyanyelven. Behozatalból viszont nem lehet tömeges információszükségletet fedezni.
Mára – ötven-hetven év alatt erdélyi szakemberektől meg nem írt magyarságtudományi és általános műveltségi népszerűsítő könyveinket hiányolva –, már az is tudom, hogy igaza volt. Ezért merem a nagyobb nyilvánosság elé bocsátani ezt az eredetileg középiskolásoknak szánt jegyzetből népszerűsítő igényű kötetekké nőtt munkát, bízva abban, hogy hiányosságait elnézi az olvasó. Aki ennek elolvasása után már az igényes szakirodalomhoz is kedvet kaphat.
Történelemtanári mivoltom magyarázza azt, hogy a könyvben szinte a vallástörténeti információkkal egyenlő teret kapott a történelmi háttér. Lévén, hogy a romániai iskolákban eseménytörténetet csak Románia történetével kapcsolatosan tanítanak és a világtörténelem tanítása az 1990 előtti harminc évben szinte intézménytörténelemre redukálódott, szüksé­gesnek éreztem a fejezetek élére beiktatni néhány, az érdeklődő, vagy a más iskolarendszert végzett számára közhelyszerű, de a romániai iskolában annak idején „történelmet” tanult embernek eseménytörténeti információt. A könyvészettel kapcsolatosan is legyen szabad megjegyeznem, hogy az nemcsak tekintélyes szakkönyveket tartalmaz, de több népszerűsítő mű címét is felvettem, lévén ez a könyv csupán népszerűsítője a vallástörténelemnek.
Az igazságnak tartozom azzal, hogy jegyzetem sohase érett volna kötetekké, ha a kolozsvári Brassai Sámuel középiskola humán tagozatának 1991-1999 között végzett IX-XII. osztályos diákjai nem követik vallástörténet óráimat kellő figyelemmel, ha nem kapcsolódnak tevékenyen be az egyes leckék – e könyv törzsanyaga – megbeszélésébe. Köszönöm együtt­mű­ködésüket, mint ahogy hálás vagyok a munka elkészültéhez szükséges egyes forrásmunkák megszerzésében nyújtott segítségért Mészáros Anna (Szingapúr) és Etédi Imola (Budapest) angol szakos tanár kollégáknak, volt tanítványaimnak, illetve Pál Ferenc Lehel történelem szakos kollégának, barátomnak.

Kolozsvár, 2002. I. 28.
Kovács Nemere

TARTALOM

I. ŐSKOR
ELŐSZÓ
MI A VALLÁSTÖRTÉNET?
A VALLÁS
AZ ŐSTÁRSADALMAK ÉS A TERMÉSZETI NÉPEK VALLÁSAI
ÉLETMÓD ÉS VALLÁSOS KÉPZETEK A PALEOLITIKUMBAN
NÉHÁNY ALAPFOGALOM
A MEZOLITIKUM ÉS A NEOLITIKUM EMBERÉNEK VALLÁSOS KÉPZETEI
SOK TÖRTÉNELEM
TUDATI VÁLTOZÁSOK
VÁLOGATOTT OLVASNIVALÓK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM
KÉPALÁÍRÁSOK
II. ÓKOR
AZ ÓKORI EGYIPTOM HITE
A KÖZEL-KELET VALLÁSAI
A FOLYAMKÖZ ÁLLAMAINAK VALLÁSAI
KIS-ÁZSIA ÉS ANATÓLIA NÉPEINEK VALLÁSAI
A KÁNAÁNI-FÖNÍCIAI TÉRSÉG VALLÁSAI
IZRAEL ÉS JÚDA NÉPEINEK VALLÁSA
VÁLOGATOTT OLVASNIVALÓK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM
III. IRÁN, INDIA, KÍNA, JAPÁN, KRÉTA, A GÖRÖG VÁROSOK, AZ ETRUSZKOK, A RÓMAIAK VALLÁSAI
ÓKORI IRÁNI VALLÁSOK
INDIA VALLÁSAI
A KÍNAI VALLÁSOK
JAPÁN VALLÁSAI
A KRÉTAIAK ÉS A RÉGI GÖRÖGÖK VALLÁSA
AZ ETRUSZKOK ÉS A RÓMAIAK VALLÁSA
A HELLENISZTIKUS VALLÁSOK
VÁLOGATOTT OLVASNIVALÓK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM
IV. A KERESZTÉNYSÉG
ELŐZMÉNYEK
AZ ÓKERESZTÉNY KOR
A KORAI KERESZTÉNYSÉG
A NYUGATI KERESZTÉNYSÉG
A HITÚJÍTÁS
A KERESZTÉNYSÉG SZÁMOKBAN
A KERESZTÉNYSÉG ALAPELVEI
A KERESZTÉNYSÉG MA
VÁLOGATOTT OLVASNIVALÓK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM
V. A GERMÁNOK, KELTÁK, SZLÁVOK, MAGYAROK ŐSVALLÁSA, AZ ISZLÁM, A KOLUMBUSZ ELŐTTI AMERIKA VALLÁSAI, A HITÚJÍTÁS UTÁNI ÚJ VALLÁSOK
A GERMÁN NÉPEK ŐSVALLÁSAI
A KELTÁK HITVILÁGA
A SZLÁV ŐSVALLÁS
A FINNUGOR NÉPEK, A MAGYAROK ŐSVALLÁSA
A TRÁK, GÉTA-DÁK ŐSVALLÁS
AZ ISZLÁM
A KOLUMBUSZ ELŐTTI AMERIKA VALLÁSAI
TÖRZSI VALLÁSOK
A KERESZTÉNYSÉG ÉS AZ ISZLÁM KELETKEZÉSE UTÁNI, ALAPÍTOTT VALLÁSOK
UTÓSZÓ HELYETT
VÁLOGATOTT OLVASNIVALÓK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

A könyv az alábbi hivatkozásról tölthető le: Kovács Nemere – Egyetemes vallástörténet / MEK