Júniusi péntek koradélután a Vörösmarty téren nem történik semmi különös tán a meleg miatt sem az ittenieknek valószínűleg teljesen megszokott látvány egy másik sietős látványa itt csak akkor tűnik fel ha az illető nem tép mint az eszement hagyja hogy még az utcán beinduljon-végetérjen arcán a munkahelyi kötelező szocvigyor arckifejezés olvadása

mondom nem történik semmi különös a Váci utca közelsége amúgy is mindent elnyom takar maga mögé utasít amúgy is dög a meleg és ha csomókba verődve hallatszik is imitt-amott valami zene-buli-bona mindez igazából csak előérzet Budapest olyas mint egy gépcsillag egyelőre csak úgy önmagának szóló fordulatszám nélküli üresben töhögése

ahogy megy az ember a lusta forgatag egy-egy képkockájával a retináján az egyik sarkon előbukkan egy alak nem lehet róla megmondani hogy férfi vagy nő nem is fontos abban az ottban és akkorban de előbukkan egyfajta egymásra találás érzést hozva magával és átadja azt

ajándék fílinget teremt ismeretlenül is elfogadhatót olyan el-kell-fogadniast és kézen is fog vezet be egy újabb forgatagba fülbe súgja hogy engedd el magad alkotókám könyvek lapok lapozgató emberek s mint ilyes lehetséges barátok közé viszlek te ezeknek roppanó betűétkét már etted fura-aligédes anyatej-ízű vagy inkább fehér ívpapír ízű italát ittad már

gyere s ha néha-néha háttérzajként be-beszűrődik is még fejed négyfala közé a Budapest-motor struktúra-zöreje ez itt egy másik bolygó csendesebb kis de kurvafontos égitest ez itt egy könyvvásár halk diszkét dobhártyának neki-nekinyomódó hangereje.