Tudat alatt, öntudatlanul a gyöngék, az örökké sérülékenyek oldalára állok. Megosztom velük a kudarcot, enyhítem a szenvedésüket, a bántottságukat. Vigasztal a gondolat, hogy eljön az idő, amikor mindannyian a gyöngék helyzetébe kerülünk, valami iszonyú, nem kötelezően emberi, talán csak anyagi, mikrobiológiai vagy energetikai erővel szemben. Egy minden eddig ismertnél vagy elképzelhetőnél kegyetlenebb ismeretlennel szemben. Az lesz majd az utolsó határ, a valódi világvége.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]