A MAMŰ más. A MAMŰ – https://mamusociety.wordpress.com<https://mamusociety.wordpress.com/> – a kezdetektől feldönti, felrúgja a látszólag bevált műfaji kereteket, átjár a művészeti kanálisokon. Negligálja az akadályokat, mércéket, űrmértékeket, légköbmétereket, szabályokat. Ez talán vonatkozik a MAMŰ-vel foglalkozókra, a teoretikusokra is. Így az impulzív egymásrahatás, a kölcsönhatás jól működik. Egyszóval a MAMŰ az más. Az „auktorok”, a művészek sem sorolják, vagy kategorizálják magukat a megszokott művészeti csatornák, művészeti „ágyások” biztonságába. Régóta meg sem nevezik „foglalkozásukat”.

Képzőművészek vagy csak művészek, sebészek, zenészek, szemészek, kétkezi munkások, építők, építkezők, rendezők, szerelők, konstruktőrök, performerek, installációkésztők, szervezők, érzéki-, és szellemi (szerelmi) utazók… boncolók vagy ritkán: polgári foglalkozást űzők…

A MAMŰ-sök táblaképei sokszor plasztikusak, szinte megmerevedik a lecsorgó, vastagon felhordott festék, de lehet a kép lazúros… a színek erőszakosak, vagy alig színlenek… a plasztikák érzékletesek, színesek vagy színtelenek… ember formájúak, vagy bútoralakúak – kicsiny építmények… ikonikus idolok, antropomorf formák, mobliák, szakrális alig-architektúrák… vannak sátorszerű, terepszerű, folyóágyszerű, patakmederszerű vagy örvénylő körkörös objektek… helyspecifikus vagy zárt kiállítótérbe tervezett, ritkábban természeti térben megvalósult meditációs szentélyek… kultikus formációk, különös kolosszusok… sírhalmok… s vannak erdőszerű részletek, halmok, dombok, árpamezők és fűtakarók…tűzhelyek és alvóhelyek és vidám végső nyughelyek…kis koporsóhelyek… pszeudó lakhelyek… spirituális üzenetek… s vannak szervdarabok, számítógéplapok, fotók és fénymásolatok, ikonok, eikonok, sorozatok… mágikus motívumok… és szerves szarkofágok…

A MAMŰ-sök égetnek, pörkölnek, füstölnek, hegesztenek, szegecselnek, hengerelnek… törnek, zúznak… csapolnak, vakolnak, feldarabolnak… szétszaggatnak, ragasztanak, lukat fúrnak, összeraknak, meggyújtanak, négyzet alakú rést vágnak… sőt fát vágnak… és elektronikus megoldásokat alkalmaznak… s játszanak… a tűzzel játszanak… tűzzel, vassal… és szőnek, fonnak, feszítenek, és kibeleznek… természeti teret építenek… és komputereznek… humuszt és papiruszt… és hamut… kartont, krétát, kavicsot és könyvet… bőrt, szőrt, szegecset… mézet és mázt… vasat és havat… kreálnak sírhalmot… bölcsőt, sírt… szarkofágot és pszeudó szarkofágot… és használnak hószínű porcukrot, csontot és kócot és drótot… fabakot… agyagot s betondarabot… és fénymásolatot… s mindenféle nyersanyagot, szerves-anyagot… kukoricadarát, uszadékfát és levestésztát (betűk egész raját, ármádiáját)… pauszt és pászkát… pozdorját… őszibúzát… teát… fóliát… betűt, bársonyt és bitument… penészt… és üveget… meggyet, szedret… követ és szemetet… tőzeget… gyökeret… vaslemezt… csontenyvet… építőelemeket… méhsejtet… vényeket… párnát, babát, lámpát, pumpát, szilvát, titkosírást, téglát, rozsdát, deszkát, gyertyát… rönkfát, gerendát, aprófát… s vágják, mint a fát…

S vannak lenvásznak, zsákvásznak, talált-tárgyak és faágak… leltárak… tollak… (madártollak, írótollak)… és mágikus utak… s vannak fájlok és arj-ok… ikonosztázok… s a fiúk rajzolnak a földre, a falra, fecnire, fényre, vényre, vízre, égre, filmre, s talán a felhőkre…

S füstölve ég a fehér por-hó-cukor… lobog a víz… lüktet a vörös koporsó… szívdobogva, s szív-dobogva, villog a piros pont a papíron – pulzál a piros pont a papíron (fény-pont a papíron…), négyágú út fúródik a falba… s női táskába landol a test-szín-csíkos, szerv-szín-csíkos vény, a rajzolt és a valódi… stigmatizált, „meg-jelölt” lepedők lógnak… lények üvegben fluoreszkálnak… egy számítógép szedéstükörbe tömörített kódolt jelei, a tömörítés képének egyre szűkülő fázisai látszanak a téglafalon… a földön pedig papír-darabok hadserege hever… szabályosan sorakozva… és fehér gomolygó füstfelhő, mint köd-felhő terül el, különös szaggal ég a fehér por-cukor-hó… a bérház udvarára ömlik a pince szellőzőnyílásaiból a cukor-füst, mint egy vegyi katasztrófa filmjelenete… így szinte kettős a látvány, az akció, a performansz… s annak falon túli mása… virtuális cukorégetés…

És címek találomra: Hungaroring, Barbie-múzsák, Végső vágy, Alku nélkül, Szerelmi négyszög, Felügyelet és büntetés, Vényképek – tényképek, Erdőben alvók, Rosarium arj, Couleur Locale, Reminiszcenciák és variációk, Múzsa csókja…

A fiúk (és ritkábban a lányok…) az örökkévalóságnak dolgoznak, de gyakran az enyészetnek, az időnek, a pillanatnak, a romlásnak, vagy a rombolásnak… egy időintervallumnak, egy kiállításnak, egy vernisszázsnak…

A MAMŰ használ gépeket, high-techet, legkorszerűbb megoldásokat, ezeket művészetté változtatja… gyakran (főleg korábban) használ élelmiszereket, orális táplálékokat, ezeket szellemi táplálékká, vizuális táplálékká alakítja… (magok metamorfózisa…)

A MAMŰ nem pazarol, nem herdál, minden maradékot felhasznál… a maradványokat megőrzi… újrahasznosít… kreatív… nem preferálja a luxust, a márkát. (Azt hiszem ez életforma, létforma is a MAMŰ-ben.) Ha csak a kézművesség a találékonyság az ötlet, a szépség vagy a különösség nem luxus…
S utoljára, de nem utolsósorban: a MAMŰ már szinte márkajel, egy kicsit luxus. A MAMŰ MÁS