A történet szereplői kitalált személyek. Minden esetleges hasonlóságuk élő személyekkel a véletlen műve.
Bourban Douglas, a korosodó prózaíró június másodikán csapta be a balassagyarmati hajléktalanszálló ajtaját maga mögött. A ház az ezt megelőző évben, február elején égett le. A katasztrófavédelem a balassagyarmati hajléktalanszállóra utalta be a megrettent írót. Óriási, mondhatni gigászi küzdelem kezdődött a biztosítóval, mely cég, ahol csak tudott betartott nekik. Ráadásul rendkívül csapadékos nyár volt, a tűzoltók alaposan lefecskendezték vízzel a lakás tűztől nem szenvedett részét, tehát, ami nem égett el, az megpenészedett. Oda lett a könyvtár s az évtizedek alatt gyűjtögetett egyéni ruhatár. Az író társa- nevezzük Olgának-minden esőzés után újabb kárbejelentést tett a biztosítónak, amit újabb vizsgálat fizetett. A biztosító pedig részletekben fizetett, Az író idegileg nem is bírta ezt az aprólékos, de gigászi harcot, s ezáltal minden gyakorlati teendő a rendkívül agilis, precíz Olgára hárult. Az írónak szíve szakadt meg, amikor a két gyönyörű, ám teljesen megpenészedett diófaszekrényt ki kellett dobni, mert megpenészedett benne minden a tavalyi sorozatos beázásoktól. A két alkoholkedvelő szomszéd, Dody és Mása Gyuri még részvétet sem nyilvánított. Mása Gyuri volt a kellemetlenebb fráter. Utoljára akkor járt az írónál, mielőtt agyvérzés érte. De emlékezetes látogatás volt, az írót agyon akarta verni a saját konyhájában egy arra alkalmatos vasteleszkóppal, melynek használata tilos. Viperának hívják, halálos fegyver. Az agyonverés azonban sem sikerült, Mása Gyuri annyira részeg volt, hogy felesége szeme elé sem mert kerülni, kinn aludt a kertben parkoló kocsijában. Ott érte az agyvérzés, amit szerencsésen túlélt, mint ahogy a néhány hónappal később érkező infarktusát is.
Olga heroikus harca eredménnyel zárult, a ház nemcsak felépült, de szebb lett, mint valaha. Közben kapcsolatuk ráment erre a küzdelemre. De Olga, ahogy a kertet, vagy inkább egy részét sikerült megtisztítani a téglatörmelékektől, parasztlány létére kertészkedni kezdett. Fenyőfácskákat és évelő virágokat ültetett. Kidobta az író által szerzett fiatal diófacsemetét az udvarból. Biztos útjában állt neki, és a maga esze és temperamentuma alapján nekilátott a kert középső részének megműveléséhez. Itókfalva egy festői völgy a Börzsöny és a Bükk közt a Cserhátban. Ezért mind a fagy, mind a meleg megszorul benne. Itt a lehűlés is csak harminc fokot jelent árnyékban. Jelenleg a helyzet a következő. A ház mögötti kertben semmi sincs, csak két diófa. Hiába ásta fel az író, hogy majd articsókát termeszt benne, és dohányt, mára belepte a gaz, Olga fia tartja rendben, és nyírja a gazt, így aztán néha egész elfogadhatóan néz ki. A ház előtti kertben (merthogy lenti is van ám, ami egész a kétbodonyi patakig ér) gyönyörűen virágzik a rózsa és egy-két virág, amit Olga ültetett. Erőteljesen terjed a málna, amit még Bourban Douglas ültetett és a szeder. Az idén teremni fognak. A petrezselyem és a sárgarépa kikelt, Bourban Douglas minden este locsolja őket. Kihajtott és elburjánzott a mángold, aminek a levelei úgy kell kezelni, mintha spenót lenne, a fehér, nyeles szárát azonban úgy, mintha spárga (aszparágusz) lenne. Olga vetett igazi spenótot is, de az fölmagzott már. Olga gazdaságosan bánt a rá bízott kis kerttel. Ültetett négy-öt bokor úritököt – spárgatöknek is mondják). Már mind virágzik. Van néhány darab dinnyepalánta is. A zöldborsót valószínűleg Olga szakaszosan vetette, mert van sor, ami már csövesedik, s vannak sorok, ahol csak virágzik a zöldborsó. Van két sor zöldbab, az is virágzik már. Virágzik az az öt tő paradicsompalánta is, amit Olga ültetett, de a kis paprikapalánták is, igaz, azokat nagyon sokat locsolják. Itt Palócországban is megállja a helyét a mondás, hogy a paprika azt szereti, hogyha vízben áll a töve. Két ki zellerpalánta is jól érzi magát. A lenti kert a legnagyobb hasznosítható földterület. Sem szándék, sem akarat nem volt ár, meg figyelem és pénz sem, hogy ősszel felszántsák. Olga fia nyírja a gazt, kivéve a szabadon burjánzó málnát. Az író lubickol a jó levegőben, a napsütésben. Kapál, gyomlál, locsol, paradicsompalántákat kötöz. Mángoldot szed Olgának, jól érzi magát, esténként szomszédol Dodynál. Ér kajánul örül: Mása Gyuri, aki máris félhalott, miközben kocsiját szerelték a kertjében, arra kíváncsiskodott, beleesett a szerelőaknába, arccal lefelé. Hét bordáját törte. Most is nyomja az ágyat, miközben retteg a saját kutyájától, melyet élettársa, a zombi Klári etet, a kutyát erős vasrácsokkal őrzik, de a hülyeség nem ismer korlátokat.

1. Gergely:
   2015. június 17. 12:25

   Élvezet olvasni – mert városi gyermek vagyok? Vagy mert Kerekes istandta tehetség…