A címlapon a szerző fotója

A brassói Etnous könyvkiadónál jelent meg nemrégen munkatársunk, B. Tomos Hajnal verskötete, amelynek zömét azok a költemények alkotják, melyek 2014-15-ben a Káfé főnix oldalain jelentek meg. Alább a kötet utószavát, illetve tartalomjegyzékét adjuk közre.

B. Tomos Hajnal gyors iramú „feltámadásának” lehetett tanúja az az olvasó, aki a Káfé főnix irodalmi-fotográfiai portált rendszeresen fölkereste. Szerkesztő-kritikusaként mindezt úgy magyarázom, hogy a jobbára ösztönös, sikeres indulás, majd a kényszerű, önmarcangoló elhallgatás után a feltörő mondanivaló a kiérlelt költői tapasztalat ruháját ölthette magára: a szerző egyszerűen megtalálta a neki megfelelő, mondandójához illő sajátos hangot.
A képeket fogalmakká s a fogalmakat képekké konvertáló, e két irány között ide-oda járó költő azt próbálja meg olvasói felé közvetíteni, ami a megnyugvás korában személyes bölcsességévé érett, amit akár hagyaték gyanánt is le kell írni az utánunk jövők érdekében. Hogy aztán hasznát veszi-e valaki vagy bizonytalan időre sutba vágja, ez a költői hagyatékok titokzatos, kiszámíthatatlan tartományához tartozik. A költő azért felelős, hogy kimondja mindazt, amit tisztán és hitelesen megfogalmazhat. Az utódok tiszte pedig úgy sáfárkodni a hagyatékkal, ahogy a legillőbbnek látják. Az utókor számtalanszor meglepi az irodalmi közvéleményt azzal, hogy olykor szörnyen süket tud lenni a számára igen fontos üzenetekre. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az esetek többségében a költői üzenetek korokat, századokat átfogva, egymásba fonódva, példákként, motívumokként, továbbgondolt figyelmeztetőkként, változóan is dörömbölő ütemekben mutatnak az értelmes emberi élet irányába.
Élet és költészet látszólag egymástól távol eső birtokok, de mindannyiszor tapasztalhatjuk, hogy nincsen közöttük semmilyen merev határ, nincs kerítés, szabadon átjárhatunk egyikből a másikba, gyűjthetünk növényeikből, ásványaikból, megfürödhetünk, halászhatunk vizeikben; olyan kertek ezek, amelyből külső erő nem űzhet ki bennünket soha – minden esetben magunk hozzuk meg az ítéletet, ha távoznunk kell.
B. Tomos Hajnal tiszteletre méltó látogatója, lakója a szépség, a küzdelem és az igazság e kertjeinek. Erről győz meg Látlelet című verses képeskönyve.

Csíkszereda, 2015. április 11.

Cseke Gábor

Tartalom

Mese-epizód
Nap vége
Szembeúszás
Csendélet szőlővel
Telelés
Mutatvány
Megoldás
Folytonosság
Az igazi
Definíció
Kételyek
A paradicsom után
Zöld lázadás
Hallgatólagos
Igazak szava
Falak
Fordulat
Átmenet
Hang-paradoxon
Sebesség
Egy metszethez
Előjel
Összes műved
Homokóra
Idegen nyelv
A csönd
Visszapillantó
Házipapucsok
Ellentétes színek
Exit
A föld
A harmadik láb
Kereszt
Ujjak
Mossa kezeit
Csillag-vetés
Lábadozás
Gondviselés
Elnagyolt mese
Éjjeli út
Reveláció
Holnap-kockák
Földjóság
Szerenád
Invokáció
Plusz előjellel
Nem-tánc
Variáns
Szépek verse
A sziget
Időjárás
Szél-illúzió
Enteriőr
Konglomerátum
Hallgatlak
Tünemény
Félszeg válasz
Utolsó percében anyám
Egyetértés
Taposómalom
Tudósítások a télből
Néma vers
Ikebana

1. Gergely Tamás:
   2015. június 22. 13:54

   Gratula!!

2. B.Tomos Hajnal:
   2015. június 22. 17:06

   Köszönöm.

3. Szente B. Levente:
   2015. június 23. 04:15

   Gratulálok! Tisztelettel…