Feltűnt nekem, hogy Rafi Lajosról általában a poharas képet közlik. Ügy áll az ott, üresen ugyan, de biztosan, mintha valamiféle tartozéka lenne a költőnek. Ül, ugye, Rafi a söntésben, előtte papír és ceruza, mert verset költ, és kéznél nem egy kávéscsésze, hanem egy pálinkáspohár. Akik ismerték, tudták, hogy nem idegen tőle a színtelen ajzószer, a pálinka.
No de feltűnt neki is. Amikor Stockholmban járt szóvá is tette. Hogy nem tudja, miért, de azt választják. Ezt nem úgy mondta, hogy ”tudom én, miért, de viccel ütöm el az élét a dolognak”. Hanem úgy is gondolta. Mert őszinte ember volt, ez az őszinteség verseinek egyik erőssége.

Gergely Tamás