Dinók Zoltán: A kritikus
Amikor Komló Lajos hazatért a szerkesztő ségből, első dolga volt, hogy ágyba dőljön. Legfőbb vágya egy nagy alvás volt. A felesége tévézett, így Lajos a másik szobába vonult. Rita azért így is lejjebb halkította a „fekete dobozt”, ahogy Lajos nevezte. Mindenféle zagyvaságot álmodott, előtte gépelt például Anita, a gépírónő s a főszerkesztő szavai a fülében csengtek.
Mikor felkelt, ámulattal látja, hogy már hét óra. Éhes volt, mint a farkas. Rita csirkepaprikást készített neki. Elébe teszi a tál ételt s Lajos falatozni kezdi. A falatok nehezen mennek le a torkán. Ahogy befejezte az evést, azt mondja Ritának:
– A tészta túl sós volt, a hús, a csirke pedig sótlan.
– Nocsak? Nem jó a főztöm?
– Én csak véleményt mondtam!
– Hát szerintem úgy jó ahogy van!
Lajos a bajszát pödörgette.
– Én csak kritikát mondtam!
Rita nevetett.
-Mi olyan mulatságos?
– Hát te tényleg kritikus vagy!
Már Lajos is értette a tréfát.
– Igen, az, csak hála’ Istennek nem az ételek területén!
– Hát hál’Istennek!
De azért megette a csirkepaprikást. Hamar le is feküdt, hiszen másnap valóban komoly „kritikusi” munka várta a szerkesztőségben.
Pusztai Péter rajza