Megrajzolhatnám az élet színes forgatagát, megfesthetném a földi kép tükörmását, kibeszélhetném a belém rekedt szót, újra álmodhatnám a régi találkozásokat és újra írhatnám ars poeticámat, mind hiába, kikezdett az idő, tétovázik a költészet. Fut az élet, nincs megállás. Párbeszédet folytatok az idő szavával. A megoldás egyelőre nyitott kérdés. Az ócska szólamok értéküket veszítik, torzóba maradnak. A fehér vászon előtt izzásba kerülök, vádak és fondorlatok formálják életképeimet, az erdélyi magatartást. Diadalt ül fölöttem az idő.
(2015. június 26.)

Forrás: Vár-Lak