A központi iskolával átellenben, közvetlen a borbélyműhely mellett egy szűkös, kis helyiségben zsúfolódott össze Antika bácsi takarékos papírkereskedése. Alacsony, vékonydongájú emberke, apró bajuszkával és félrefésült gyér hajával tipikus figurája volt Csomafalvának, ugyanis folyton viccelődött. A 60-as években folyt nagyban a városok és falvak villamosítása program, pártunk és kormányunk jóvoltából, hogy a kultúra és művelődés eljuthasson a népi demokrácia minden elvtársához. Mindig kellett vinni valamit az iskolába, de legtöbben közülünk elfelejtettük idejében megvenni, így hát Antika bácsi volt legtöbbször a megmentőnk.
– Antika bácsi, miért vakoskodik ezzel a petróleum lámpával, miért nem vezetik be a villanyt? – kérdeztük tőle egyik alkalommal a téli vakáció előtt.
– Hát vezetik fiam, csak éppen elszakadt az istráng – válaszolta humorosan és máris tette a pultra a kért füzeteket, ceruzákat és egyéb iskolai felszereléseket.
A lányok, mint általában, pusmogtak és kacarásztak egymás között, az egyik éppen odaszólt:
– Antika bácsi nyitva van a slicce.
A kis öreg futva odanézett és anélkül, hogy elpirult vagy meglepődött volna, csak annyit mondott kissé szomorkásan:
– Nem baj gyermekem, ahol halott van ott szellőztetni kell – aztán mint aki jól végezte dolgát egy ropogósat kacagott.

(2012)