Ádám Gyula fotója, 2009

A csíkkarcfalvi Ádám Gyula fotóművész 2015. június 29-én este értékes, bárhol felállítható és bemutatható utcai képsorozattal ajándékozta meg a csíkszeredai székhelyű Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest, amelynek 25 éves jubileumára, személyes fotóarchívumából kiválasztott több tucatnyi felvételt, amelyeket az elmúlt negyedszázad során készített az együttes különböző produkciói, rendezvényei és fellépései alkalmával, s az ünneplő együttes székhelye előtti téren, óriásfotók formájában a köz rendelkezésére bocsátotta.

Gesztusát a jubiláló együttes nyilvános ünnepléssel köszönte meg: a mind dokumentarista, mind művészi értékű fotók készítője ugyanis ugyancsak negyedszázada, 1990 márciusában tört be a fotóművészetbe, amikor Barabás Zsolttal közösen Moldvai magyarok címmel nagy visszhangot keltett kiállítást rendezett Csíkszeredában a moldvai csángó népélet addig erősen rejtező hétköznapjairól.

Ádám Gyula akkor már ismert volt aktív táncházi múltjáról, s természetesen kapcsolódott be a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes megteremtése körüli mozgalomba – ismerte el a mostani utcai tárlatavatón András Mihály, az együttes vezetője, s a társulat nevében pazar, a népes nézősereg által kerített téren előadott Küküllő-menti tánccal köszönték meg a művész önzetlen, krónikási munkáját.

Hasonló teljesítménye különben már volt az elmúlt években Ádám Gyulának, amikor a csíkszeredai Régizene Fesztivál eseményei és jubileuma szolgáltattak alkalmat a fotográfusi számvetéshez. Az ezúttal hivatalból végzett krónikás megbízatás nyomán több éven át önálló életre keltek a legjobb portrék, életképek, riportfelvételek. A dokumentumnak készült képi bizonylatok kiemelt műalkotásokká léptek elő ezáltal, művészi tettként kapva helyet nem csupán az intézmény, de a fotóművész pályáján is.

Ádám Gyula fotográfiai munkájában nem hangulatokat, elsősorban nem is látványt rögzít, annál inkább valóságot, életet, autentikus környezetet és arcokat hoz közel, örökít meg. A művészi cselekvés – legyen az zene, tánc vagy éppen színház – a számára művészt próbáló szakmai feladattá, önálló témává válik. Nem véletlen, hogy már 2002-ben is hasonló vállalkozással jelentkezett, amikor a csíki színházi társulat indulásának első éveiről nyújtott válogatott színházi felvételeivel eseménydús, művészi „beszámolót”. A színház egyik vezető embere akkor így jellemezte a fotográfus gesztusát: „Mindannyian a fotós kezében vagyunk, hiszen ő választja ki azt a hangulatot, észrevétlennek tűnő eseményt, melyre később visszatekinthetünk mi, a kép alanyai, vagy a fotó elkészülésének külső szemtanúi”.

Természetesen, a fotós erről némileg mást gondol. Mert igaz ugyan, hogy az ő képrögzítése nélkül elképzelhetetlen a kézzelfogható képi történelem, viszont az ő munkája is legalább annyira „röghöz kötött”: mert csak azt fotózhatja, ami van, ami él és létezik.

Miként a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes immár utcai fotókon is érzékeltethető negyedszázada.

Cseke Gábor