Katonaköpenyeg

Jékely Mártának

Ütött-kopott, ködszürke gallér:
Zsákmányolt hadiköpenyeg.
Alatta édes béke-ritmus:
Tízéves kisleány piheg.

A köpenyt néha fülig húzza,
Alatta kuncogva kacag,
S tovább morzsolja egérfoggal
A napraforgó-magokat.

Hűs szél leng át a kis verandán,
Üvegfalán is áthatol,
A köpeny első két gazdája
Sóhajtott mostan valahol.

Az olasz, aki elvesztette,
Mikor a fűbe harapott,
S a magyar, aki hazahozta:
A nagybácsi, a rég halott.

Egyszerre sóhajtottak ketten
Nagyot, mélyet és boldogat,
Fehér kézzel megsimogatták
A barna kislány-karokat.

Termetükre hiába illett
A zordon kényszer-köpenyeg:
Meg volt írva, alatta egykor
Az Idill édesen piheg.

A köpeny, melyért ők hiába
Hullattak sárba drága vért:
A bujdosó bús hadiposztó
Egyetlen, ős-céljához ért.

1930

Forrás: Reményik Sándor összes verse. I. Kálvin Kiadó-Luther Kiadó, Budapest, 2012.