Számos, komoly kérdésekre hivatott embert látva, eszembe jut, hogyan vallotta be Bolyai Farkas vonzódását a viták, a fecsegés, a szövegelés, pletykálkodás iránt. „Átfecsegtem az életem” (írtra Brassai Sámuelnek egy levelében). Keserű vallomás ez arról, hogy kudarcot vallottunk. Durván hangzik, de ki tudná jobban őnála, hogy isteni ajándékot fecsérelt el. A szószátyárság gátja volt annak, hogy a dolgok mélyére hatoljon. Egy világ teremtése helyett megelégedett azzal, hogy közérthetően megmagyarázza a már létezőt. Legfőbb érdeme az, hogy fiát a teremtésre nevelte. Fölkeltette benne azt az erőt, amit önmagából képtelen volt kibontani.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]