Bukarest, január 20.

Timbru de ajutor románul van mondva és magyarul ennyit jelent: segitő bélyeg. Amint a nevéből kiderül, a román kincstár e bélyegek jövedelméből valakin segiteni akar. De kicsodán? A felelet: magán a román kincstáron. Continescu román pénzügyminiszter, aki a Németországtól élvezett előnyök ellenére is a Take Jonescukkal, Niku Filipescukkal és társaikkal egy vizen evez, találta föl ezt az uj állami bevételi forrást.
Romániának pénzre van szüksége és kölcsön ügyében tárgyalásokat is folytat. Megkapja-e Franciaországtól azt a sok milliót, amelyre szüksége van, az még nagyon is kérdéses. Franciaország szókincsben gazdag és temperamentumos utazó-szónokokat küld Romániába, amennyit a románok csak parancsolnak, és viszont ő maga fogad olyan román agitátorokat, mint Diamandi és Istrati urak; a találékony pénzügyminiszter fia pedig résztvesz azokon a banketteken, amelyeken Dechanel kamarai elnök vezetésével ünneplik a háborúra lázitó románokat. A francia bankok azonban, mint a félhivatalos Independence Roumaine a minap jelentette, éltek a moratóriummal és a Romániából átutalt pénzeket visszatartották az esedékes román járadék szelvényeinek beváltására mindaddig, mig a román kormánynak sikerült őket erélyes fellépésével eljárásuk helytelenségéről meggyőzni. Hogy a Romániából ujabban Párisba küldött összegek hasonló sorsra ne jussanak, a román kormány — mint a félhivatalosa jelentette — „előzetes óvóintézkedéseket” tett.
Amint ebből látszik, Románia, amelynek pénzügyei a párisi piactól függenek, kénytelen erélyesen védekezni a francia nagybankok ellen.
De térjünk vissza a „Timbru de ajutor”-ra. Most döntötték el a bélyegre kiirt pályázatot. A pályadijat Bessarab festő nyerte meg a következő rajzával: Tartalékos búcsúzik a feleségétől és tekintete a háttérben sötétlő hegyek felé néz, amelyek mögül fölkel a nap, a nemzeti álmok teljesedésének szimbólumaként. A politikai tendenciáját e tervnek nem lehet félreismerni. A véletlen különös játéka, hogy a pályanyertes művészt Bessarabnak hívják: talán figyelmeztetésül szolgálhatna ez a románoknak, hogy inkább Besszarábia fele tekintsenek.

Forrás: Pesti Napló, 1915. január 23.