Kedd, 2015. július 7.

* Amióta ismét négy napra zsugorodott (jó pár éve már) a fesztivál kimondott zenei része, azóta sóvárogva gondolok a szóban forgó hét első napjaira. Szerencsére, a szintén néhány éve (imnmár a nyolcadik alkalommal!) indított Régizenei Nyári Egyetem kurzusai, amelyek lefutásához legalább 5 nap szükségeltetik, már a hét elején startolnak, s mire a hivatalos megnyitőra is sor kerül, a hallgatók már előadáskész szinten és állapotban állnak a tananyaggal. (Olyannyira, hogy július 8-án este, a hajdani szeredai mozi remek akusztikájú termében tanáraikkal együtt örömzenei koncertet adnak majd; méltó és érdekes előjátéka lesz ez az idei fesztiválnak.

* Megtudtuk: az egyetemi mesterkurzusokon hét zenész állami ösztöndíjjal vesz részt – először az Egyetem történetében. A pénzt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala biztosította. A kurzusokra Hargita megye több településéről, továbbá Szeben, Maros, Kovászna, Kolozs, Bihar és Brassó megyékből, valamint Magyarországról jelentkeztek hallgatók. Az idei favorit kurzus az ének (tanár Palócz Réka), a további sorrend: ütőhangszeres kamarakurzus, furulya és fuvola mesterkurzus. Idei újdonság a zenekrtitikai kurzus, amelyet a már-már tökéletes kétnyelvűségéről ismert Sorban Elena Maria (aki fáradhatatlanul szinkrontolmácskodik román és magyar nyelvi közegben); ez utóbbi ingyenes.

* A múlt héten sajtóértekezleten ismertették az idei fesztivál kiemelkedő újdonságait. Dr. Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője így foglalta ezt össze dióhéjban: – Átlagosan napi három-négy koncertet tartalmaz a program, minden napot egy meghitt hangulatú benti koncert zár majd… A záróhangversenyen hallható Lacertae együttes olasz kora barokk műsorában egy nagyon különleges hangszer szólal meg, a szerpent, amely ritkaságánál fogva, talán egész Romániában nem szólalt meg korábban!

* A Wikipédiából: A szerpent (francia serpent = ‘kígyó’) tölcséres fúvókájú hangszer, fából készült, hanglyukakkal, néha billentyűkkel ellátott mély hangolású kürtféleség. A cink rokonhangszere, de nem tartozik szorosan a cinkek családjába. A 17. – 19. század folyamán volt használatban. Hangolása leggyakrabban B, néha C vagy D.

A szerpent

* A Nagy István Művészeti Líceum dísztermében megtartották az első zenei rendezvényt, amelyen nagyrészt a fesztiválra érkezett zenészek, az egyetem hallgatói és a szervezők vettek részt. Kónya István magyarországi lantművész mutatta be nemrég megjelent lantkönyv-sorozatát. Az első kötet elegáns, közhasznú kézikönyv (Lantkönyv – A lant vándorútja Európában), gyakorlatilag a hangszer történetét és bemutatását, elterjedését, neves művelőit mutatja be. A második egyfajta reneszánszlant-tanulási módszertan, a harmadik pedig az ennek megfelelő, gyakorlati hasznú antológia. A szerző lelkesen beszélt nehezen elkészült munkájáról, illetve arról, hogy a lant mint hangszer hiányzik még az oktatott tárgyak hivatalos lajstromából, ezért kötetei kétszeresen is hézagpótlóak. Kiemelte, hogy mivel a lantot napjainkra a gitár váltotta, a gitármuzsikálást tanulmányozók is haszonnal forgathatják, a módszerek és a fogások nagyban rokoníthatók. Érdekes, hogy a huszadik századnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a zenészek visszataláljanak ehhez az ősi, a verselőadással szorosan egybekapcsolódó hangszerhez. A lantkönyvben szó van a modern régizenei mozgalom olyan úttörőiről is, akik a lantot juttatták érvényre munkásságukkal (Babrik József, Kobzos Kis Tamás, Deák Endre), illetve az énekelt vers műfajában eredményeset alkottak (Sebő Ferenc, Dinnyés József). Az információzuhatagot oldandó, az előadó – Ványolós András tanár segítségével – néhány lantdarabot is bemutatott – az egyiket éppen Balassi Bálint lírai hagyatékából.

* Azt reméltem, hogy a könyvbemutatón majd sikerül szert tennem idő előtt a fesztivál műsorfüzetére, de egyelőre még csak a program rövid felsorolását tartalmazó szórólap került a nyilvánosság elé. A következő napok megtervezéséhez, az odafigyeléshez az elégséges. A szórólap szerint a Kónya–Ványolós kettős lantműsorával még találkozhatunk július 9-én, a Fesztivál hivatalos nyitónapjának estéjén 22 órakor, a Mikó vár északnyugati bástyatermének bensőséges falai közt.

Cseke Gábor

Forrás: Feljegyzések egy múltba vesző zenei eseményről‎ > ‎A 2015-ös fesztivál