2015. július 9, csütörtök

* Délelőtt még olvadt égbolt, a hőmérőn +32-33, de délután már borongott és enyhén bizonytalanná tették a fesztivál-start helyszínét. A biztonság kedvéért, egy órával az ünnepélyes megnyitó előtt, már szemerkélő esőben, a „vezérkar” felé kerültem, lássuk, mi lesz a döntés. Ott biztosítottak: ha a fene fenét eszik, csak a Várban lesz a Fesztivál nyitókoncertje… Hát akkor gyerünk a Várba!

* A Mikó-vár udvarán a szokásos rend. Színpad feldíszítve, tele nyüzsgő szervezőkkel-kellékesekkel, székek, padsorok készenlétben a gyepen, a tornác alatti, esővédett padok foghíj nélkül, kifogástalanul sorakoztak, hűsítő- és sörsátor felállítva. Lassan az eső is elállt. Erre mondják: minden OK!

* Az idei műsorbemondók: Dálnoki Csilla színésznő és régi barátunk, ismerősünk: Radu Radescu. Illenek egymáshoz és a színpadhoz – jól harmonizálnak. A kezdés – mint tavaly. A „nyitányt” a Régizenei Nyári Egyetem tanulói és tanárai szolgáltatják – a folyamatosan érkező vendégek nyüzsgésétől, lármájától szinte-szinte észrevétlenül. Akik odafigyeltek, hallhatták: szép kezdés volt.

Majd a beszédek: Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti igazgatója; Ferencz Angéla programmenedzser; Burus Siklódi Botond megyei tanácsos lképtek a mikrofonhoz. Amennyire lehetett, rövidek voltak, célratörőek. A Fesztivál ismét útjára indult. Milyen lesz a folytatás?

Santenay

* Első színpadra lépő: a Santenay (Németország). Két hölgy, két férfi. Szimmetrikusan elhelyezkedve a színpad közepén. A látvány egyszerű, dekoratív. Zenéjük üde, tavaszias, bensőséges. Címe: A naphoz közel (Pres du soloil). Egymásba fonódó dallamok, középkori hangzásvilág, visszahozott hangulatok. A meleg, nedves idő miatt sűrű hangolások. A közönség mintha nem tudna ráhangolódni eléggé. (Vagy csak nekem tűnik úgy? A felettünk kóválygó front érezteti a hatását?). Pedig a lányok szépek, a zene kellemes – igaz, nem az az igazi fülbe mászó -, bár első hallásra nem könnyen értelmezhető…

La Fonte Musica

* Tíz perc szünet kell a színcseréhez: népesebb együttes következik a pódiumon, a csíkszeredai fesztiválon először debütáló La Fonte Musica nevezetű, igen rokonszenves olasz csapat, mely a késő olasz ars nova elkötelezettje és népszerűsítője. Produkciójuk során (Enigma fortuna címmel) nagy szerepe van az énekhangnak, de a látványnak is. (A műsorfüzet bemutató szövegéből: „Az együttes előadásait vokális és hangszeres virtuozitás jellemzi, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes pompájában mutathassák be azt az összetettséget, részletek iránti érzékenységet és vakmerő kísérletezést, amelyek az ars novát és az ars subtiliort jellemzik – akárcsak azt az elképzelést, mely szerint a koncert a zenehallgatás, a látvány és a gesztus kölcsönhatására épül.”)

* Koncertjük kellős közepén peregni kezdett azt eső, a gyepen lévő padsorokból a tornácfedél alá menekült a nézők zöme, a zenészek is jobban behúzódtak a színpadi eresz alá, de tovább játszottak s egyre hevesebben, hogy felmelegítsék magukat és a kánikulához öltözött, didergő közönséget. Mire az esti kamarakoncerthez érett az idő, amelyet a fedett bástyaterem látott vendégül, az eső is elült s az első nap megérdemelt sikerrel zárult Kónya István és Ványolós András lant-ének előadása után.

Cseke Gábor / Fotó Ádám Gyula

Forrás: Feljegyzések egy múltba vesző zenei eseményről‎ > ‎A 2015-ös fesztivál

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ