2015. július 10., péntek

* A Régizenei Nyári Egyetem hallgatói vizsgáztak, két reprízben. Délelőtt a Mikó vár színpadán folyt a megmérettetés és a diplomaosztás, ebéd után a Nagy István művészeti iskola aulájában hűsölhettek a hallgatók, szüleik, népes rokoni és baráti társaságaik. No meg az érdeklődők. Az idén se bukott ki senki – legalább is nem a vizsgaelőadáson. Itt mindenki a tudása legjavát adta. (Aztán hogy miként térül majd vissza a fesztivál hetébe sűrített alkotó erőfeszítés, ez majd a jövő zenéje. Reménykedjünk.)

* Igen kedvelt helyszín a város Református temploma. A faépítmény falainak, tetőzetének belső, meleg sárgásbarna fénye sajátosan burkolja be a hangokat és szórja a teremben. Nem tudom eldönteni: az Artemandoline luxemburgi együttesnek szerencséje volt-e vele, vagy nekünk volt szerencsénk a mandolin-zenét játszó együttessel – tény, hogy az első fergeteges sikert ők aratták az idei fesztiválon. Persze, sok mindent el lehet mondani róluk, ami miatt nekik úgymond „könnyű”… Mert hogy a muzsikának a kellemetes vonulatait választották… Mert a hangszereik eredendően képesek belopni magukat az emberek érzésvilágába… Mert ördögien ügyesek, technikásak… Mert jól menedzselik magukat… Mindebben van ugyan némi részigazság, de alapjába véve az Artemandoline egy nagy kísérleti játszótér, ahol régi, már-már eltűnt, megfakult dallamokról, zenetöredékekről fújják le a port, lehelnek beléjük életet s alakítják át a mandolin hangzásvilágához igazítva. Többször megfigyelhettük már a Régizene Fesztivál történetében: azok a zenészek, akik rajongva, a szeretett zenében maguk is feloldódva, nem csak a maguk, de a mások örömére is játszanak, kihívják a közönség rajongását. Az Artemandoline-val is ez történt: mindegyre újrázniuk kellett, mert a közönség nehezen vált meg tőlük.

* Csakhogy az idő ki volt ám számítva: további műsorként a Szent Ágoston templomban bevetésre várt már a Barokk Fesztiválzenekar, amelyet az idén is következetesen Ulrike Titze drezdai (barokk) hegedűművésznő, koncertmester igazgat. Az életrevalónak ítélt ötlet erősségének a jele, hogy az idén is ütőképes csapat gyűlt össze a fesztiválra jelentkezett művészekből, s jó volt látni, hogy a kemény mag továbbra is a helyiekből áll össze. Vivaldi, Locatelli, Carl Philipp Emanuel Bach, Heinichen nagylélegzetű zenekari műveiből mutattak be néhányat olyan tehetséges szólistákkal, mint Ciprian Campeanu (barokk cselló, Kolozsvár), Caius Hera (teorba, Temesvár), Király Dóra (barokk fagott, furulya – Berlin), Maria Petrescu (barokk oboa, Bukarest), Szabó Éva (barokk fuvola, Csíkszereda). A zenekar előadásmódjában szerencsésen egyesült technika és játékosság, a hangzás tökéletességére való törekvés és a profi magabiztosság, amivel a régi zenét jó ideje következetesen művelik. Eljött az ideje annak is, hogy a kezdetben rögtönözve összeállt zenekar életrevalóságát felismerve, immár Bukarest is felfigyeljen a fesztivál toborozta barokk együttes játékára – július 11-e, szombat estére, a Román Kulturális Intézet támogatása folytán, a bukaresti Sf. Iosif templom látja vendégül őket. Gratulálunk!

* A késő esti bástyakoncerten magyarországi régizenészek – Széplaki Zoltán, Palócz Réka, Csörsz Rumen István, Kovács Attila – Könny és öröm címmel érzelmes reneszánsz zenével zárták a napot. Velük még, más felállításban, a Musica Historica együttes révén még találkozunk a fesztiválon.

Cseke Gábor / Fotó: Ádám Gyula

Forrás: Feljegyzések egy múltba vesző zenei eseményről‎ > ‎A 2015-ös fesztivál

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ