CURRICULUM VITAE, 1970

Élek, és írom ezt a verset.
Ez történt 1970-ben.

Tizenkét cicerós
újság-álmokkal takaróztam.
Ez történt 1965-ben.

Olajos-füstös arcú társakéhoz
igazítottam léptemet.
Ez történt 1960-ban.

Két éhes nap között
kerekdombi plakát-őrzésen dideregtem.
Ez történt 1955-ben.

Szellős cipőben, viharnyűtt kabátban
az én újságomat árultam utcasarkon.
Ez történt 1950-ben.

Ajtófélfának dőlve sírtam,
mikor messzire hurcolták apámat.
Ez történt 1945-ben.

Első könyvem fölé hajolva
ismeretlen szókat silabizáltam.
Ez történt 1940-ben.

Háromnapos kínban megszült anyám.
Ennyi történt 1935-ben.

MONOTON VÁGY

Minden versem lázban égjen,
mindig érezzem, hogy: éltem,
mindenhol rokont találjak,
mindenkor építsek házat,
mindenhez csapódjék lelkem,
mindent folttalan viseljen,
mindennél szebb legyen álmom,
mindenkivel messze szálljon,
mindenért lobogjon percem,
mindenütt nyugalmam leljem,
mindenből csak jóm származzon,
mindenkire reáhagyom,
mindenhogy békében élnék –
csak sohase egyedül.

VÉGTELENÜL DERÜLÁTÓ ÁBÉCÉ, POÉNNAL

Álomvilág Békepipa Csecsemővé
delem Díszfelvonulás Elvhű Fe
gyverszünet Gondolatszabadság
Hegedűszonáta Illemtudó Joge
gyenlőség Kenyerespajtás Lili
omfehér Mentőöv Napsugaras Or
oszlánkörmök Pénzesutalvány R
izling Segítőkész Terméstöbblet
Utópista Villámhárító zsákutca

EGYSZERŰ MATEMATIKA

összeadod boldognak képzelt napjaid
s kivonsz belőle néhány rontott évet;
aztán megszorzod összes álmaiddal,
és osztással megkapod – ébredésed.

Majd az elvetélt terveket
gyorsan négyzetre emeled,
és gyököt vonsz hasznos kudarcaidból.

Azt veszed észre nemsokára:
régóta észrevétlenül
a világba vagy integrálva.

Rájöhetnél már,
hogy 1 x 1 vagy 1/1,
az majdnem mindig egyremegy.

NAGYVÁROSI MAGÁNY

Fák, madarak, felhők
elmaradnak.

A bor
savanyú.

Keserű
a dohány.

A meleg asszony
hűlő helyére
tesszük ujjainkat.

A könyv öröme
messzeillan.

Marad:
szobánk –
a reánk szabott
magánzárka.

BRASSÓ

Szikár kémények szürke füstje.
Égre jajduló gótikus vágy.
Házrengeteg fényablakokkal.
Fenyőfűszeres esti szél.
Zsibongó népű keskeny utcák.
Büszkén őrködő Cenk-tető.
Középkor-hangulatú tornyok.
És: Hello! Guten Tag! Bonjour!

De mi áramoltat át rajtam
olyan jóleső melegséget,
amikor tékozló fiúként
a szülővárosomba hazatérek?

SÁRGAVIRÁG

Fehér álmok riasztanak,
reám dűlő, sápadt falak.

Lánykaroknak zöld hurokja
mindig más nyakába dobva.

Kék csillagok a pohárban:
negyvenfokos lázba zártan.

Vörös vágyak koszorúja
fonódik a napi búra.

Barna hangulatok között
a lelkemmel szöszmötölök.

Fekete hó hulldogál ma
lázra, vágyra, tájra, fáj-ra.

Hűs világban
remény permetez a perceimre.
Hol vagy, Sárgavirág?

GYÖNGYHALÁSZ-SZONETT

Állunk a homokpart-szegélyen,
s figyelve a hullámokat,
hajdani vágyunk felriad:
a víz alá lebukni mélyen

és bátorítani – ne féljen
a tétovázó gondolat,
mert cápák közt is megmarad,
ki bízik a nagy szenvedélyben.

Leérünk. Atmoszférák súlya
vállunkat nyomva meg nem ingat.
Minket csupán egy cél vezet:

a sziklák között mindig újra
kutatni kagyló-titkainkat –
a felhozható verseket.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ