Fotó, 2015

Cseke Gábor: PP fotója alá

a fehér asztal szürke ráncai
karcolások mélyülő sáncai
bennük a harmat gyűl terül
melléülnék de nem egyedül

meghal a vízben a virág is
múlik a sok nap s a világ is
a ráncok tovább mélyülnek talán
emlékezetünk asztalán

1. B.Tomos Hajnal:
   2015. július 12. 08:33

   Igy együtt: kép és vers nagyon megható.

2. Pusztai Péter:
   2015. július 12. 13:29

   A NYÁJAS OLVASÓHOZ:
   Hallottam olyan hangokat miszerint a Pusztaiék asztala milyen koszos. Ennek az igazságnak nagyon kevés százaléka igaz, valójában egy fotótechnikai trükkről van szó amit magyarosan is úgy neveznek, hogy HIGH – DYNAMIC – RANGE – IMAGINING (HDRI). Anélkül,hogy hosszas, néha alig érthető leírásba kezdenék – mident leegyszerűsitve – a következőket mondhatom: Egyetlen egyszeri exponálással a tónusok csak egy részét képesek felfogni a fényre érzékeny
   szenzorok. Éppen ezért minden tónus zónára külön kell exponálni a legfehérebbtől a feketéig, amelyből csupán a modernebb gépek képesek szendvicset csinálni pár másodperc alatt, majd pixelnyi precizítással automatikusan egymásra helyezik a rétegeket. Igy született meg meg a Pusztaiék koszos felvétele. Részletesen leírást kaphat a Wikipédiában a HDRI címszó alatt. PP.

3. Demeter Mária:
   2015. július 12. 18:42

   A technikai tudás nagyon fontos… Bennem,mint szemlélőben a fotó egy hangulatot hív elő.
   – itt csak mi vagyunk:szék-társak és hervadt virágcsokor tökéletesen a középpontban,ami egyben választóvonal is. Csend -élet az elmúlásról, bár a háttérben ragyognak színek,fények.

4. Keszthelyi György:
   2015. július 13. 03:34

   Hát… ahogy egy fotóra ránézel, az agy szenzorai azonnal lerögzítenek valami lényeget, megőrzik annak a lényegnek a velejáró sugallatát. Személy szerint egyetlen olyan pletykaízű részletet sem vettem észre, amely szerint az asztal higiéniailag ilyen vagy olyan. Nem figyeltem oda, nem AZ érdekelt. (Amúgy pedig egy koszos asztalról is lehet zseniális fotót készíteni.)

5. Cseke Gábor:
   2015. július 13. 05:09

   A koszt az ember viszi rá a természeti világra, a patinát pedig az idő. Kosz nélkül van élet, patina nélkül nincsen.

6. Klein Ágnes:
   2015. július 13. 12:02

   PP képe alá.

   Sok új vagy klasszikus tehnika használata jellemzi Péter munkáit úgy a festményeiben mint a fotóiban. Ezek nem öncélú kísérletek. A csendélet mondanivalóján átsiklana a figyelmünk az itt alkalmazott tónus manipulálási tehnika nélkül. Patinát teremt a másképp steril fehér műanyag asztalra ès az azt kőrbe ölelő fehér kerti székekre. Nyár derekán vagyunk. Az elszáradt pünkösdirózsák az asztalon felejtett kiszáradt vázában többről beszélnek mint az idő visszafórdithatatatlanságáról. Így szól az alatta lévő vers iírója is, mellé ülne, de nem egyedül. Ezzel a tehnikával szomorú hangulatot teremt a kompozíció központjába helyezett elem körül. Csend, elhagyatottság, szinte temetői hangulat egy teraszon, ahol élet szokott lenni.

   Érdekes figyelemmel kísérni Péter kitartó kisérletezését a külömböző gépek és anyagok felhasználásában. A Káfé Főnix fotóművészeti funkcióját PP munkài hangsujozzàk ki és emelik ki az itt közötlt fényképeket a puszta illusztrativ anyag nivójáról. Képei nem szöveg illusztrációk, hanem egyedülàlló művek. Gondolkozásra késztető sőt versírásra ihlető kèpzőművészeti alkotások.