2015. július 11., szombat

* Jól bevált hagyomány szerint gyermekeké a szombat délelőtti fesztivál-udvar, a díszes-színes pódiummal együtt. Amelyen nagyokat lehet dobbantani, ugrálni, szerepelni, ökörködni… De lehet egyebet is csinálni, okosabbat, értelmesebbet. Mondjuk, besorolni a játszóház különböző programjaiba. Ebből van mindig elegendő mennyiség. Apukának-anyukának-nagyszülőknek-rokonoknak csak hozniuk kell a kis pácienseket, s már ott is vannak egy reneszánsz világban, amiről ők még nem sokat tudnak, de máris jól érzik magukat benne. S mert egy csoport gyereknek – akik éppen az idén nőttek fel oda, hogy fesztivál-érettek legyenek – ez az első alkalom megkóstolni a Mikó-vár szombati rejtelmeit, mindig beszélhetünk valódi szenzációról. Még a felnőttek is szívesen időznek itt.

* Délután ötkor elindult a „zenevonat” – ezúttal felnőtteknek (is) címezve. A bukaresti Lyceum Consort az idén takarékosabb felállásban, négytagú együttesként hozta el Io son un pellegrin (Vándor vagyok…) című műsorát – mely szellemileg folytatása a tavalyi fesztiválon bemutatott Ricercar-nak. A bástyateremben előadott műsorukat a nemrégiben elhunyt Bács Lajos karmesternek, a régizene műfaja romániai úttörőjének – gyakorlatilag az első romániai régizenei együttes megalapítójának – emlékének ajánlották. Pontos időkeretbe illeszkedő műsoruk – megfogalmazásuk szerint – peregrináció a trecento, quattrocento és cinquecento Itáliájában, az ars nova és a reneszánsz törésvonalán. (A műsorfüzet szerint az előadást a fesztivál zárónapján, július 12-én vasárnap délben a csíksomlyói Kegytemplom előtti téren is megismétlik.)

Carmina Renascentia

* A bukarestiek megkezdte szombati hangversenysorozat a várudvaron folytatódott. A tegnap óta visszatért napsütést olykor heves szélrohamok „hatástalanították”, de a nagykárolyi Carmina Renascentia együttes zavartalanul vágott bele O villanella bella c. műsorába. Az olasz, illetve olasz divat szerint készült világi énekeket és tánczenéket játszó együttes 2012 óta van a porondon és folytatója annak a hagyománynak, amit néhai Deák Endre teremtett a nagykárolyi tájakon a régizene szeretetének jegyében. Egy órányi játékuk üdítő volt, olykor táncjelenetekkel is fűszerezve, népszerű stílusmegoldásokkal.

Flauto Dolce

* Az utánuk következő Flauto Dolce a fesztivál egyik veteránja: Majó Zoltán együttese az idén is újat hozott. Műsoruk címe: Viver lieto voglio, s XVI-XVII. századi olasz zenéből válogattak (többek között Monteverdi, Frescobaldi, Gastoldi műveiből is), de nem hiányoztak a Kájoni-kódexben lejegyzett válogatott olasz dallamok sem. Pár év kihagyás után ismét az együttessel tartott Mihaela Maxim szoprán énekesnő, aki nagyszerűen kiegészítette a furulyák és az orgona keltette kora barokk dallamok hangzásvilágát. Külön kiemelhető az együttes dinamikus, jól koreografált előadásmódja, amivel képesek észrevétlenné tenni az idő múlását.

Musica Historica

* Az eltervezett műsorhoz képest a budapesti Musica Historica kénytelen volt beérni az önálló fellépéssel: az olasz Dramsam együttessel közös előadásban elképzelt műsorukat váratlanul félre kellett hogy tegyék – sajnálatos baleset miatt az olaszok az utolsó pillanatban kénytelenek voltak lemondani a részvételt. Ám a fesztivál egyik alap-csapatának számító Musica Historica szombatra új műsort húzott elő a tarsolyából (keményen és folyamatosan dolgoznak – mindig van ott repertoár elég!). A Vendégfogadó házunk cím alatt magyar és közép-európai muzsikát játszottak Balassi Bálint évszázadából, nagyszerű összeállítás-adagolás formájában. A Csörsz Rumen István, Kasza Roland, Kovács Attila, Miklós Gabriella, Palócz Réka, Széplaki Zoltán felállítású együttes profi módon hozta a maga mindenkori formáját, s látható előadói élvezettel szólaltatta meg a korabeli zenei élet hagyományos, hiteles hangszereit. Előadásuk tulajdonképpen azt adatolta, hogy a Balassi korának kárpátmedencei zenei életét miként befolyásolták a divatossá váló, kelet felé terjeszkedő zenei irányzatok és divatok, sajátos ötvözetté alakítva, alkalomadtán ihletforrásnak tekintve azokat.

* A szombat este (ma már másodszor vonult a közönség a bástyaterembe) Tóth Mónika (barokk hegedű) és Giangiacomo Pinardi (teorba) közös fellépéséval zárult (Fiori Musicali). Válogatásukban különböző színek és illatok kerültek a palettára, hogy pompájukat és kontrasztjaikat megcsodálhassuk – fogalmazhatnék magam is a műsorfüzet nyomán; mert így igaz…

* A bástyaterem amúgy kiemelten is meghitt, ihletett helyszíne volt a fesztiválnak – a tulajdonképpen kiállítóteremként használatos helyiségben a 40 esztendős szárhegyi képzőművészeti tábor nyomán létrejött páratlan gyűjtemény legszebb darabjai láthatók; koncertek előtt és után röpke megmerülésre adva alkalmat az erdélyi-romániai kortárs képzőművészet egy sajátos összhangra törekvő kollekciójában.

Cseke Gábor / Fotó Ádám Gyula

Forrás: Feljegyzések egy múltba vesző zenei eseményről‎ > ‎A 2015-ös fesztivál

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ