Mindig mikor Misi a negyven éves munkanélküli felkel, – még meg se mosakszik, de már imádkozással kezdi a napot. Magányosan él, nincs senkije. Hű Istenhez, pedig meglehet, hajdanán volt neki bűne. Nem is kevés. Éva nem bírta nézni a depresszióját és italozását. Ez a szerencsétlen, beteg ember a poklok poklát élte át. Nem rossz ember, csak szűkszavú s borzalmasan zárkózott. A felesége ezt sem bírta idegekkel. Igazság szerint Misi nem találta meg az igazi párját.
Ima közben még abban az ügyben is fohászkodott Istenhez, hogy barátnője legyen. Romantikus ember volt, ennek ellenére bosszantotta a dolog, hogy nem találta meg a szerelmét. Kívánta a szerelmi kapcsolatot. Egyetlen barátja Isten volt. Ima után bekap néhány falatot, aztán a Bibliát veszi kézbe, majd verseket olvas. Mosdása nem tartott túl sokáig. Néha szomszédja át szokott jönni hozzá, meglátogatni, – hogy van. Zoli nyugdíjas volt már s ráért. Egy alkalommal éppen a ruhákat tette a mosógépbe, mikor kopogtat Zoli.
-Hogy van barátom?
– Jól!
Misi behívta. Mindig meg szokta kínálni egy erős feketével. A szomszédnak volt egy nagy hobbija a városszélén s ő bizony még soha nem betegeskedett. Meg szokta kérdezni, hogy egy adott nap pontosan mit is csinált. Valójában mindig ugyanazt, csak nem abban a sorrendben.
-Ma is imádkozott már?
– Igen.
– És mit csinált még?
– Olvastam. Ezt-azt.
– De nem unatkozik ugye?
– Nem, arra nincs időm!
Zoli nevetett.
-Az jó!
– És magával minden oké? Mi van a hobbijával?
– A hobbival semmi gond nincs. Oda autózni drága. Tudja, a benzin!
Bár épp a múltkoriban ellopták az egyik tyúkomat.
-Ki lopta el?
– Igazából rosszul mondtam. Arról van szó, hogy elveszett.
Misi nevetett. Zoli mivel látta hogy ilyen jól van, ezért nem is tartotta fenn sokáig.
-Na megyek! Köszönöm a kávét.
– Minden jót!
Zoli ismét a hobbira tartott. Este mikor lefeküdt, felesége odabújt melléje.
-Ma is átmentél Misihez?
– Igen, talán baj?
– Kótyagos ember, miért foglalkozol vele?
– Annak az embernek segítségre van, támaszra szüksége.
– Ez nem a te feladatod!
– Kié, ha senkié?
Felesége félre fordult s elaludt.
Szombati reggel mikor Éva épp bevásárolt, kiesett a kezéből a szatyor s Misi ki éppen a kukát vitte le, segített összeszedni az árukat.
-Köszönöm! – mondta
A nő megilletődött. Egyenesen az arcába nézve Misinek olyan szelídnek tűnt, a szemei meg kedvesnek és ártatlannak. Nem volt egy szava sem már ellene.
-Szép napot! – mondta Éva neki
– Úgy lesz!
Misi elgondolkodott hogy Zoli feleségét ugyanúgy hívják mint az ő egykori kedvesét. Szimpatikus volt számára, de azt sejtette hogy nem kölcsönös az érzés. Este mindenki a tévét nézte a lépcsőházban. Zoli átkopogtatott Misihez. Egy üveg vörösbor volt a kezében.
-Csak nem azt akarja hogy igyam meg?
– Éva küldi ezt tulajdonképpen magának.
– Na jó! De azért maga is kap belőle!
– Hát!… A feleségem vette.
– Jöjjön be!
S ketten iszogattak az este fekete homályában, miközben gyerekkori emlékeit idézték fel, mondták el egymásnak. Ennyi bor is megártott nekik s Misi azt mondta jókedvében:
-Tudja mióta nem nézek tévét?
– Nem, mióta?
– Legalább tíz éve.
Zoli nevette, majd hozzáfűzte mosolyogva:
-Akkor most én sem veszítek semmit!
És a hold nevetve tekintett rájuk…