A Káfé által eddig közölt három Rideg-részlet egy regényből való, aminek különös, nem regényes címe az Alkalmasság. Minthogy mi, a Káfé olvasói nem ismerjük a regény egészét, kérlek, röviden mutasd be!

A történet mindannyiunk története lenne, lehetne. . . ha mindannyian vennénk elég bátorságot, ahhoz, hogy tudatosan szembenézzünk az elmúlással. Szeretjük ezt nem megtenni, és hamis-biztonságérzetet adó illúziókban ringatni magunkat, arra gondolva, hogy olyasmi csak másokkal történhet meg.

Mire felnő az ember, addigra többször megérinti az elmúlás kérdése a közelebbi vagy távolabbi ismerősök, rokonok elvesztése kapcsán. De nem igazán tudunk mit kezdeni vele, mert még mindig tabu, mert a nyugati civlizációs társadalmakban nincsenek jelen tradícionális rítusok, eltűnt, elkopott mára az egykor még errefelé is létező szakralitása a halálnak. A haldoklókhoz való viszonyulásunk leginkább csak a saját zavarodottságunkat tükrözi, a saját félelmeink súlya alatt toporgunk tehetetlenül. Ez nem tanatológiai írás, csak egy történet. Egy olyan történet, ami vélhetően arra készteti az olvasót, hogy feltegye magának a kérdést: vajon mennyi időt szánt rá a mindenség?

Mintha egy fiatal nő írná meg a memoárját – ez lenne a nagy élményed? Ki a szerző, akiről ugyanolyan keveset tudunk: hány éves, hol él, mi az általa éltetett blog hozzáférhetősége?

Olyan értelemben memoár lehet, hogy a halállal kapcsolatos kérdés bennem valahonnan-valameddig eljutott és azt írtam meg. Abban biztos vagyok, hogy a halálhoz való viszonyulásunk az élethez való viszonyulásunkat mutatja, az amplitúdó mindkét irányban ugyanakkora.
A könyvben a jelenidőt egy kórházi kórteremben történtek adják és egyrészt visszaemlékezéseken, másrészt transzcendens élményeken, látomásokon visz át a múltba, majd hoz vissza a jelenbe.
1973. 02. 08-án születtem Egerben, Budapest mellett, Budakalászon élek 12 éve.
Nyomtatott sajtó, Médiamenedzser és Nemzetközi Kommunikáció szakokat végeztem.

Ez első regényed, lesz-e folytatása? Mit közöl tőled legközelebb a Káfé…? 

Az Alkalmasságnak most egyelőre azt gondolom, hogy nem lesz folytatása, de magának az írásnak igen.

 Kérdezett: Gergely Tamás