Kumulusz azt hitte, nyogodalma lesz itt, a Tó fölött, ám tévedett: a Partról valaki hozzászólt:
”Kedves Cirrusz, kérlek, ne tarts árnyékot. Egy hete várok arra, hogy testemet a nappal süttessem.”
Kumulusz felhúzta az orrát:
”Nem Cirrusz, hanem Kumulusz!”
Majd hozzátette:
”Cirruszként,árnyékom se lenne, Tanultad az iskolában.”
Napimádó bûnbánóan szólt az égre:
”Bocsánat! Elnézést!”
”Na jó – mondja erre Kumulusz – mi a kívánságod? Csavarjam ki a kevés vizem, és szûnjek meg?”
”Jaj ne, jaj ne! – hangzott erre Hangya vékony hangja. Vékony, de éles, megvágta vele Kumulusz szívét. –Nem vagyok kész a bolyépítéssel.”
”Hát így sem jó, úgy sem jó – gondolta Kumulusz – mi a megoldás?”
Felhúzta erre az árnyékát, mintha a lába lenne, fel a melléhez, s azzal tovaúszott az égen. Elbóbiskolt nagy örömében, hogy senkinek nem ártott.