Jönnek, konferenciáznak. Aláírnak, mennek. Eredmény? Kölcsönre kölcsön, botra bot. Szétlopkodják a kölcsöneurót stantye pityere.
Üres a tarisznya.
Azt írja az elemző, hogy a működő tőke továbbra is elkerüli Romániát.
Románia egén csak azért vannak még csillagok, mert Kukutyinii de Sus felől elszúrták a mennyei pályázatot.
Jönnek, konferenciáznak. Sajtótájékoztató, nyilatkozatok, meleg kézfogások, aláírják, megint kölcsön.
Botra bot. Tágul tarisznyánk, akárcsak a világegyetem.
Hektikásan vibrál a működő külföldi tőke, hisztizve takarodik, oda, ahol jobban érzi magát.
Nem mérséklődik a munkanélküliség. Tudjuk, sejtegejük, miért. Korszerű technológiához nem kell egy totál proletariátus, elég néhány magasan képzett szaki.
Jönnek, mennek, jönnek, mennek. Aki okosabb volt, aki ügyesebb volt, közülünk is elhúzott, jókor, még a darvak előtt. Mi pedig, akik maradtunk, boldogan hallunk jó híreket. Szurkolunk azoknak, akik idejekorán felfogták, mi a jelszó lényege: „Vállalkozz, magyar!”
Hiszen nem mindenki konferenciázik csak úgy, ukmukfukk. Van, aki viszi is valamire.
A kapcsolati tőke jól fial. És az interperszonális kapcsolat nem azt jelenti elsősorban, hogy adj, kérlek, kölcsön egy százast, elsejéig!…
Menj el a konferenciákra, és ne irigykedj, haver.
Vigyed te is, ott né, amid van.
Ősi örökséged.
A tarisznyádat.