Az itókfalvi termésből

Baj van Itókfalván. Cseresznye és meggy nincs a környéken, csak dió, szilva és rengeteg bodza. No meg nyári alma, ami befőttön kívül semmire nem jó. A szilva okozza a legnagyobb gondot. A mélyszegénységben élő falu, mely nem tud eltartani egy állandó boltot sem, sem kocsmát, pálinkájukat a faluban szerezték be két olyan családban, ahol ezt a tisztes ipart (pálinkafőzés) gyakorolták. De a tavalyi esős nyár miatt kevés volt a szilva, így a torkos legények már decemberre kiitták a készleteket. Ahhoz meg már nagyon rafinált alaknak kellett lenni, hogy valakinek karácsonyra maradjon még bora, akkor is, ha még maga elől is dugdosta. A tavalyi évben esett meg, hogy egyik szomszédomhoz átnézve azt láttam, hogy valami gyanúk kinézető löttyöt kanalaz nagy boldogan egy horpadt bádogcsajkából. „ Pálinkalekvár”- kommentálta a szomszéd a dolgot, holott látnivaló volt, hogy a jó torkú szomszédnak nem volt türelme, hogy kiforrjon a cefre, csak belemerítette a cefrébe, s igyekezett azt a „haj alá tolni”, ahogy ezt itt mondanák. Szeder, málna megterem, de pálinkához irtózatos mennyiség kellene, de annyi szeder, és málna nincs is a faluban, melyért érdemes lenne a pálinkafőző katlannak alágyújtani. Ugyanez vonatkozik a somra és az áfonyára is.A koldusszegény falu állami támogatással részt vehetett a közmunkaprogramban, ezért a dologtalan, szociális segélyből élőkből 10 embert állandóan foglalkoztatni tudott. Így, a szociális segély huszonezer forintja helyett cirka ötvenezer forintot kaphatott kézhez a szerencsés, mely összeg épp az éhenhalást elkerülendően volt csak elég. A fizetésnap állandó harcot jelentett. A törvény betűje értelmében minden hónap ötödikéig ki kellett fizetni az elmúlt hónapra esedékes munkabért. Azzal azonban számolni kellett, hogyha ezt szerdán vették fel a célszerű szegény emberek (Tömörkény), akkor a polgármester úrnak számolnia kellett, hogy csütörtökön, azaz másnap nem jelentkeztek munkára a legények, mert első dolguk az volt, hogy berúgjanak, mint disznó. Taktikázni kellett tehát. Így például a júliusi fizetést legjobb lett volna pénteken kiadni, hisz elseje már szombat lesz, tehát van arra némi esély, hogy a csapat a hétvégi devernyázás után, úgy ahogy, de el tudja kezdeni a munkát hétfőn.. Találgatások közt élt a falu. A közmunkások közt dzsapázott Zoli, aki egy internetes társkereső oldal révén kötött ki a faluban Irmánál, akinek csak két metszőfoga volt, az is szúvas. Hogy Irma miért keresett partnert, azt világosan tudatta a falu népével és Olgával: „hogy eltarcson!!!) Gondolom szegény Zoli nem erre számított, de hiába, a hidakat már felégette maga mögött és próbált beilleszkedni. A polgármester urat, ki egyébként példásan látja el feladatát már reggel óta zaklatták a kérdéssel, hogy mikor lesz pénz? Ő azt mondta, hogy délben egyetlen embernek megmondja a faluban. Zolira esett a választás, mert ő vissza sem tudta húzni a szájából a megdagadt nyelvét. Hajnali söröskupakjába ugyanis belerepült egy darázs, mely alaposan megszúrta a nyelvét: úgy nézett ki, mint egy nyeles teniszlabda.

Szeder, málna megterem…