Örök hatalmú kirájuram! Ímé, saját kezünküleg újabb jelentést meskuválok az erdéjországi helyzetről, mejet szíves engedelmébe ajánlkozok enfelségednak, bár különösebb érdemet nem figyelmez. Itten úgy elvagyok hejtartóilag, mint savanyúkáposzta a hordóban, gyík a khlorofarmban, és még sorolhatnám, de ez sem segít. Lassan megszoktam az itteni csűrhét, kiismertem ingerkedéseiket, csak ők nem szoktak meg ingemet, igaz, amilyen pofokat én kirájuram megbízásából hoztam, nehéz is megszokni.

Kücsit egyen­hangú iten a zélet, de nem ez a legfőbb baja ne­ki­je. Min­denféle elöljárkálók for­golódnak továbbra is köröttem, mar­ha egy unal­mas népség, ren­de­le­te­ket hoz­nak és visz­nek, már a fene se is­me­ri ki magát közöttük. Én, mi­vel nem is aka­rom, meg pláné. Ezt ugye jól te­szem, kirájuram? Elvégre az vala reám bízval, hogy vigyázzam a ren­det, nem az, hogy min­denféle elöljárkálókkal korzózzak, mik­nek úgy sincs sza­porája! Hát mind így. Ki­gyel­med világmin­denség gond­ja­i­ba merült orcáját nincs amétt erre a gyaláza­tos tar­tományra fordítsa, intézek én iten min­de­ne­ket, kiváltképpen. Ezt nem meg­nyug­tatásképen mon­dom, de azért mégis. A ka­ri­ka jól megy a csapáson.
Most ke­dig, hogy lássa felséged, minő események gyalázkod­nak iten egy­re-másra, el­mesélek néhány tetű dol­got, ta­nulságosképen. Mert­hogy a bölcs ural­kodó attól bölcs, hogy. (Ezen még gon­dol­kod­nom kell. Láthat­ja, kirájuram, ha már je­lentésírásra adta a fe­jem, meg­próbálok elemző kedvű és általánosító szándékú len­ni, ahogy ez úri körökben dukál.)
Éppeg mos­tan volt egy jó kis móka, kirájuram fokára való, min­denféle népséggek gyüttek bé, hogy aszon­gya, va­la­mi nagy kon­cert vala ma­gya­ri­gen­ben. Fur­csa egy népségek la­koz­nak iten, nem sze­re­tik a po­li­tikát. Az­tat én se, de dip­lomáti­ku­si tevéke­nységben már ha­ladó va­gyok. Szóval úgy volt kirájuram, ha az elébb nem let­tem vóna elég ex­ponált, hogy kon­cert előtt odaállt ez a bra­der, hogy éljen sztálin, de aztán meg­huj­jogták ne­kie keményen. A fene se tud­ja, kik ők, mit akar­nak, de azt na­gyon. Per­sze, en­gem nem tud­nak átver­ni, felséged eléggé ki­ok­ta­tott abból, hol ess bé. De ha úgy gon­dol­ja felséged, attól még fel­po­foz­ha­tom az egészet, úri kedv­telésből.
Ad­dig is, amíg ke­gye­sen megérke­zik kirájuram erre vo­nat­kozó atyai ren­de­le­te, ígérem, hogy tar­tományát a leg­jobb tudásom sze­rint igaz­ga­tom, de­kob­ra­ti­ku­san és min­denlátó ke­gyességgel,
Őfelségem I-ső Fülig Jimy he­jes tartója,
Mind­halálig Dzsó

Forrás: eirodalom.ro