Domonkos (augusztus 4.)

Édes fiam, Domonkos,
a te hajad loboncos,
a te lelked kolontos,
mint egy botos kölönte,
ha erre jársz, zörögj be!

Dóra (február 6.)

Különös éjszaka volt,
hold ragyogott, s te, Dórám,
a szerelem szíven-pakolt;
valahol lágy zene szólt,
én csak hallgattam a szíved,
és féltem, hogy Isten mindjárt leolt.
Aztán se szó, se beszéd,
jöttél mind közelébb,
és én szólni se tudtam: „még”,
izzadt a kezem,
ölt a szerelem,
s feléd vágytam, mindig feléd!

Elemér (február 28)

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
ez a kedves Elemér most megyen hazafelé,
ujján a ceruzája, a tussal teli ceruza,
nincs olyan, ki e huncutot megússza.
Amerre mégy, Elemér, azt kívánom,
hogy előtted a rét is torzonborzzá de váljon,
a zöld fű is előtted sejde humorrokat teremjen,
a ceruzád soha el ne repedjen!

Forrás: Demény Péter: Kolindárium, EXIT kiadó, Kolozsvár, 2015