A vonaton, egy rokonszenves, enyhén becsiccsentett, a szokottnál jóval beszédesebb öregúr, valami furcsa gyöngédséggel és huncut mellékzöngével a hangjában, mindegyre gondolatai fura refrénjeként ezt ismételgette: „Szegény Nép Bácsi, sokat elvisel ám!” Mozdulatai, kifejezésmódja és arcjátéka, ahogy azt egy üveg vodkával nyomatékosította, Csehov muzsikjaira emlékeztetett. A Csehov uraságéira.

Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]