Ezüst híd–Srebrni most: Nikola Vukolić 4 verse
Fehér Illés műfordításaiból
Szoba
Szobámból nézem a madarat
Akiről nem tudom
Mikor fog elszállni
Egy az utunk
Gondolatai szemében
Szépsége reptében
Szépsége csendjében
Egy járókelő sétált el
Szobámból nézem
A lebegő madarat
Akiről nem tudom
Mikor fog leszállni
Szűkös itt lenn a földön
Szeretnék emelkedni
Emelkedni
És menni
Menni
Menni
Soba
Gledam kroz prozor moje sobe
Pticu kojoj ne znam vrijeme
Kad će da poleti
Put nam je isti
Dok ptica očima misli
Ljepota joj u visini
Ljepota joj u tišini
Prolaznik je prošao
Gledam kroz prozor moje sobe
Pticu koja leti
Pticu kojoj ne znam vrijeme
Kad će da sleti
Meni je na zemlji odavno tijesno
Htio bih se dići
Htio bih se dići
I ići
Ići
Ići
A tükröt olvasó
Tükrön keresztül
kémlelem a maradék nyarat
tekintetében bölcsen hallgatok
a vágy mikéntjéről
a hosszú napokat magukkal cipelve
unott fiatalok haladnak
a megbetegedett térben
az idő csendjében
így egyedül
a tükörben
megtaláltam az agg gondolatot
Čitač ogledala
Kroz ogledalo
prebirem ostatke ljeta
filozofski ćutim u pogledu
o izgledu čežnje
u razboljelom prostoru
mladići s dosadom prolaze
noseći duge dane na nogama
u tišini vremena
tako sam
sâm u ogledalu
pronašao ostarjelu misao
Elhúzódó álom
Ébren ébredek
nehézkesen távozik belőlem
az elhúzódó álom
mint a bekeretezett éjből
kiragadott árny
itt
ragyog
ahol meglepődtem
Ismerős hangnak
nyitom az ablakot
gyengéd szavak suttogása
áramlik a csontokban
valaki
már álmában készül
a reggellel együtt
felkelni
énekelni
az utcán
lépteimhez hasonló léptekkel
átmenni
Izduženi san
Budim se budan
izduženi san iz mene
izvlači se teško
kao istrgnuta sjenka
noć uokvirena
sjaji
tu
gdje se iznenadim
Prepoznatljivom glasu
otvaram prozor
istanjeni zvuk riječi
struji u kosti
neko se
još u snu sprema
da ustane
da propjeva
s jutrom
što će preći
preko ulice
koracima sličnim meni
Galagonya
A kézből kinőtt galagonyába
apám
véste be magát
apám fülbe
rejtezett
anyát hívta hogy
együtt verjék az éjt
Glog
Iz ruku izrastao glog
u kog
otac se urezuje
otac se u uho
uvukao
i majku zove
noć da tuku
Nikola Vukolić (Dobrnja kod Banja Luke, 1950)
Pusztai Péter rajza